Krónika II. könyve

18 Vonulj föl Rámót-Gileádba¹És volt Jehósáfátnak gazdagsága s tisztelete bőven; és sógorságra lépett Achábbal. ²És évek múltán lement Achábhoz Sómrónba, és Acháb vágott számára juhokat és szarvasmarhát sokat és a vele levő nép számára; és rábeszélte őt, hogy menjen fel Rámót-Gileádba. ³És szólt Acháb, Izraél királya, Jehósáfáthoz, Jehúda királyához: Eljössz-e velem Rámót-Gileádba? Mondta neki Én úgy mint te, és úgy mint a te néped az én népem s veled vagyok a háborúban! ⁴Majd szólt Jehósáfát Izraél királyához: Kérdezd csak meg ma az Örökkévaló igéjét. ⁵És összegyűjtötte Izraél királya a prófétákat, négyszáz embert és szólt hozzájuk: Elmenjünk-e háborúba Rámót-Gileád ellen, vagy abban hagyjam-e? Mondták: Menj fel; adni fogja az Isten a királynak kezébe. ⁶És mondta Jehósáfát: Nincs-e itt még prófétája az Örökkévalónak, hogy őtőle kérdezhessük? ⁷Szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Még van egy férfiú, akitől megkérdezhetjük az Örökkévalót, de én gyűlölöm őt, mert nem szokott felőlem prófétálni jóra, hanem minden napjaiban rosszra; Mikhájehú, Jimla fia az. Erre szólt Jehósáfát: Ne mondjon ilyent a király. ⁸Szólított tehát Izraél királya egy udvari tisztet s mondta: Hamar hívd Mikhájehút, Jimla fiát. ⁹Izraél királya pedig meg Jehósáfát, Jehúda királya ültek, ki-ki a trónján, ruhákba öltözve ültek a szérűn Sómrón kapujának bejáratán és mind a próféták prófétáltak előttük. ¹⁰És készített magának Czidkijáhú, Kenáana fia, vasszarvakat és mondta: Így szól az Örökkévaló: ezekkel döföd le Arámot, míg meg nem semmisíted. ¹¹Mind a próféták is ekképpen prófétáltak, mondván: Vonulj föl Rámót-Gileádba és légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe. ¹²A követ pedig, aki ment hívni Mikhájehút, beszélt hozzá, mondván: Lám, a próféták egyhangúlag jót beszéltek a királyhoz, legyen, kérlek, a te szavad olyan, mint azok egyikéé, hogy jót beszélj. ¹³De mondta Mikhájehú: Él az Örökkévaló, bizony amit majd szól az Istenem, azt fogom beszélni. ¹⁴Erre odament a királyhoz, és szólt hozzá a király: Mikha, elmenjünk-e háborúba Rámót-Gileád ellen, avagy abbahagyjam? Szólt: Menjetek föl és legyetek szerencsések és adassanak kezetekbe. ¹⁵Ekkor szólt hozzá a király: Még hányszor eskesselek meg téged, hogy csupán igazat beszélj hozzám az Örökkévaló nevében? ¹⁶Mondta: Láttam egész Izraélt elszéledve a hegyeken mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk; és szólt az Örökkévaló: nincs ezeknek uruk, menjenek vissza, ki-ki a házába, békében! ¹⁷Ekkor szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Nemde mondtam neked, nem fog ez rólam jót prófétálni, hanem csak rosszat! ¹⁸És szólt: Azért halljátok az Örökkévaló igéjét: Láttam az Örökkévalót, ülve a trónján és az égnek egész serege áll jobbjáról s baljáról. ¹⁹És mondta az Örökkévaló: Ki beszélné rá Achábot, Izraél királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádban? És szólt – az egyik imígy szólt vala, a másik meg amúgy szólt. ²⁰Erre kilépett egy szellem, az Örökkévaló eléállt a mondta: Én beszélem rá! És szólt hozzá az Örökkévaló: Mivel? ²¹Mondta: Kimegyek és leszek hazug szellemmé mind az ő prófétáinak szájában. És mondta: Rá fogod beszélni és győzni is fogsz; menj ki és cselekedjél ekképpen! ²²Most tehát íme adott az Örökkévaló hazug szellemet mind a prófétáid szájába, holott az Örökkévaló veszedelmet mondott ki rád. ²³Erre odalépett Czidkijáhú, Kenáana fia, és arczul ütötte Mikhájehút és mondta: Mely úton szállt el az Örökkévaló szelleme én tőlem, hogy veled beszéljen? ²⁴Mondta Mikhájehú: Ám majd látod ama napon, midőn szobából szobába mész, hogy elrejtőzzél. ²⁵Ekkor szólt Izraél királya: Vegyétek Mikhájehút és vezessétek vissza Ámónhoz, a város nagyjához, és Jóáshoz, a király fiához; ²⁶s mondjátok: így szól a király, vessétek ezt a fogházba s adjatok neki enni szűken kenyeret és szűken vizet, míg visszatérek békében. ²⁷Ekkor szólt Mikhájehú: Ha békében fogsz visszatérni, nem az Örökkévaló beszélt általam. És szólt: halljátok ti népek mind! ²⁸Fölvonult tehát Izraél királya meg Jehósáfát Jehúda királya, Rámót-Gileádba. ²⁹És szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Elmásítván magamat, megyek a harczba, te meg öltsd fel a magad ruháit. És elmásította magát Izraél királya s a harczba mentek. ³⁰Arám királya azonban megparancsolta volt az ő szekérhada vezéreinek, mondván: Ne harczoljatok kicsinnyel, naggyal, hanem egyedül Izraél királyával. ³¹És volt, amint meglátták a szekérhad vezérei Jehósáfátot, azt mondták: bizony Izraél királya az, és körülfogták őt, hogy harczoljanak vele. Ekkor fölsikoltott Jehósáfát, és az Örökkévaló megsegítette őt, és eltérítette Isten őket tőle. ³²És volt, amint látták a szekérhad vezérei, hogy nem Izraél királya az, elfordultak tőle. ³³Egy ember pedig jóhiszemben meghúzta íját és eltalálta Izraél királyát a kapcsok és a páncél között. Ekkor azt mondta a szekérhajtónak: Fordítsd meg kezedet és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem. ³⁴És nekihevesedett a harcz ama napon, Izraél királya pedig állva marad a kocsiban Arámmal szemben estig; és meghalt a nap lenyugta idején.