Krónikák második könyve

18 ¹Josafát tehát igen gazdag és igen hires vala, és sógorságot köte Ákábbal.Kir. IV. 8,18 Krón. II. 21,6  ²És néhány esztendő múlva kiméne hozzá Szamariába; kinek jövetelekor igen sok kost és ökröt vágata Ákáb, neki és a népnek, mely vele jött vala, és rábeszélé őt, hogy menjen föl Rámot-Gálaádba.
   ³És Izrael királya, Ákáb, mondá Júda királyának, Josafátnak: Jer velem Rámot-Gálaádba. Amaz felelé neki: A mint én, te is úgy; a mint a te néped, úgy az én népem is, és veled leszünk a hadban.
   ⁴És mondá Josafát Izrael királyának: Kérdj mostanában, kérlek, az Úrtól tanácsot.
   ⁵Egybegyűjte azért Izrael királya a próféták közől négyszáz férfiút, és mondá nekik: Elmenjünk-e hadakozni Rámot-Gálaádba, vagy nyugodjunk? Azok pedig mondák: Menj föl, és Isten a király kezébe adja azt.
   ⁶És mondá Josafát: Nincs-e itt az Úrnak prófétája, hogy annál is kérdést tegyünk?
   ⁷És Izrael királya mondá Josafátnak: Van egy férfiú, kitől megkérdhetjük az Úr akaratát; de én gyűlölöm őt, mert nekem nem jövendöl jót, hanem mindenkor gonoszat; az pedig Jemla fia, Mikeás. És mondá Josafát: Ne szólj igy, király!
   ⁸Izrael királya tehát szólíta egyet az udvari szolgák közől, és mondá neki: Hívd el hamar Jemla fiát, Mikeást.
   ⁹Izrael királya pedig és Júda királya, Josafát, mindkettő az ő királyi székében ül vala, királyi ruhába öltözve; ülének pedig a szamariai kapu melletti téren, és a próféták mindnyájan jövendölnek vala előttök.
   ¹⁰Kanaána fia, Szedeciás pedig vasszarvakat csinála magának, és mondá: Ezeket mondja az Úr: Ezekkel hányod szélylyel Szíriát, mignem megrontod azt.
   ¹¹És hasonlóképen prófétálnak vala mindnyájan a próféták, és mondák: Menj föl Rámat-Gálaádba, és szerencsés leszesz, és a király kezébe adja őket az Úr.
   ¹²A követ pedig, ki elment vala Mikeást meghíni, mondá neki: Ime a próféták igéi mind egy szájjal jót hirdetnek a királynak: kérlek azért téged, a te beszéded se különbözzék azokétól, és szólj szerencsés dolgokat.
   ¹³Felelé neki Mikeás: Él az Úr! hogy a mit nekem Istenem szól, azt fogom mondani.
   ¹⁴Eljöve tehát a királyhoz. És mondá neki a király: Mikeás! elmenjünk-e hadakozni Rámot-Gálaádba, vagy szűnjünk meg? Kinek ő felelé: Menjetek föl, mert minden dolog szerencsés leszen, és az ellenség kezeitekbe adatik.
   ¹⁵És mondá a király: Ismét és ismét esküvéssel kényszerítlek téged, ne szólj nekem egyebet, hanem csak a mi igaz az Úr nevében.
   ¹⁶Amaz pedig mondá: Látám egész Izraelt a hegyeken elszéledve, mint a pásztor nélküli juhokat; és mondá az Úr: Ezeknek nincs urok, térjen kiki haza békével.
   ¹⁷És mondá Izrael királya Josafátnak: Nem mondám-e neked, hogy ez nem jövendöl nekem semmi jót, hanem azt, a mi rosz.
   ¹⁸Amaz pedig mondá: Halljátok azért az Úr igéjét: Látám az Urat királyi székében ülni, és az egész mennyei sereget mellette állani jobb és bal felől.
   ¹⁹És mondá az Úr: Ki csalja meg Izrael királyát, Ákábot, hogy fölmenjen és elessék Rámot-Gálaádban? És mikor egyik igy és másik amúgy szóla:
   ²⁰eljöve egy lélek és megálla az Úr előtt, és mondá: Én megcsalom őt. Kinek mondá az Úr: Mi által csalod meg?
   ²¹Amaz pedig felelé: Kimegyek és hazug lélek leszek minden ő prófétái szájában. És mondá az Úr: Megcsalod és meggyőzöd; eredj, és cselekedj úgy.
   ²²Most tehát ime az Úr a hazudság lelkét adta minden prófétáid szájába, és az Úr roszat szólott felőled.
   ²³Odajárúla pedig Kanaána fia, Szedeciás, és arczúl csapá Mikeást, és mondá: Mely úton ment át az Úr lelke tőlem, hogy neked szóljon?
   ²⁴És mondá Mikeás: Meglátod temagad az napon, midőn kamarából kamarába mégy, hogy elrejtezzél.
   ²⁵Parancsola pedig Izrael királya, mondván: Fogjátok Mikeást, és vigyétek őt Ámonhoz, a város fejedelméhez, és Amelek fiához, Joáshoz,
   ²⁶és mondjátok: Ezeket mondja a király: Vessétek ezt börtönbe, és csak egy kis kenyeret és kevés vizet adjatok neki, mig visszatérek békével.
   ²⁷És mondá Mikeás: Ha megjösz békével, nem szólott az Úr általam. És mondá: Halljátok ezt, minden népek!
   ²⁸Fölmenének tehát Izrael királya és Josafát, Júda királya Rámot-Gálaádba.
   ²⁹És mondá Izrael királya Josafátnak: Elváltoztatom az öltözetet, és úgy megyek harczra, te pedig saját ruháidba öltözzél. És Izrael királya elváltoztatván öltözetét, a hadba méne.
   ³⁰Szíria királya pedig parancsola lovassága vezéreinek, mondván: Ne víjatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem egyedűl Izrael királya ellen.
   ³¹Azért mikor a lovasság fejedelmei meglátták Josafátot, mondák: Ez Izrael királya! és harczolván, körűlvevék őt; ő pedig az Úrhoz kiálta, és megsegíté őt, és amazokat eltéríté tőle.
   ³²Mert midőn a lovasság vezérei látták, hogy nem Izrael királya, elhagyák őt.
   ³³Történék pedig, hogy egy a nép közől bizonytalanra ellövé nyilát, és Izrael királyát nyaka és lapoczkái között találá. Ő pedig mondá szekérvezetőjének: Fordítsd meg kezedet, és vígy ki engem a seregből, mert megsebeztettem.
   ³⁴És a harcz elvégződék az napon, Izrael királya pedig szekerén áll vala a szírusok ellenében estig, és meghala napnyugatkor.