Krónika II. könyve

Megerősödék • királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.

Elvégezé Salamon magában, hogy az Úr nevének házat építene, és magának királyi palotát.

Elkezdé építtetni • Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az † ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén.

Csináltatott rézoltárt is, melynek hosszúsága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala.

És elvégezteték • az egész mű, a melyet Salamon király csinála az Úr házához. És bevivé † Salamon Dávidtól, az ő atyjától, Istennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közé.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő • lakoznék ködben.

És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz • szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat,

Lőn pedig húsz esztendő mulva, a • mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:

A Séba • királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fűszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekről, a melyek szívén voltak.

Elméne Roboám • Síkembe; mert Síkembe gyűlt vala az egész Izráel, hogy őt királylyá választanák.

Méne azért Roboám • Jeruzsálembe, és összegyűjté a Júda és Benjámin házát, száznyolczvanezer válogatott hadviselőket, hogy hadakoznának Izráel ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.

Lőn pedig, mikor Roboám • az ő királyságát megszilárdította és abban megerősödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel.

Jeroboám királynak tizennyolczadik esztendejében kezde uralkodni Abija Júdában. •

Elaluvék pedig Abija az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid városában, s uralkodék helyette az ő fia, Asa, • a kinek idejében tíz esztendeig volt békesség a földön.

És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke:

Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében • feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és † megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.

Uralkodék pedig ő helyette az ő fia, Jósafát, • és megerősíté magát Izráel ellen.

Jósafátnak nagy • gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot † szerze Akhábbal.

Megtére pedig Jósafát, a Júda királya az ő házához Jeruzsálembe békével.

És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai • és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.

És meghala Jósafát • az ő atyáival egyetemben, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az ő fia, Jórám.

És királylyá tevék Jeruzsálem lakosai helyette az ő legkisebb • fiát Akháziát; mert az idősebbeket mind megölték azok, a kik az Arábiabeliekkel jöttek † vala a táborba. Uralkodék azért Akházia, Jórámnak a Júda királyának fia.

A hetedik • esztendőben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával;

Hét esztendős vala Joás, • mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az ő anyjának neve Sibia vala, Beersebából.

Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia • uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálemből való.

Akkor előhozván az egész Júda nemzetsége • Uzziást (ki tizenhat esztendős vala), királylyá tevék őt az ő atyja Amásia helyett.

Huszonöt esztendős vala • Jótám, mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jérusa vala, a Sádók leánya.

Húsz esztendős volt • Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint Dávid, az ő atyja;

Ezékiás • huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilencz esztendeig Jeruzsálemben; az ő anyjának neve vala Abija, a Zakariás leánya.

És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sőt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát • az Úrnak, Izráel Istenének.

A mint mindezeknek vége lőn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a • bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az ő örökségébe és városaiba.

Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, • az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.

Tizenkét esztendős vala • Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

Nyolcz esztendős vala Jósiás, mikor • uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.

És megtartá Jósiás Jeruzsálemben • a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.

És előhozá a föld népe Joákházt • a Jósiás fiát, és királylyá tette őt atyja helyett Jeruzsálemben.