Sámuel második könyve

És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és • Dávid két napig Siklágban időzött:

Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az • Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.

Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.

Mikor pedig meghallotta Saul fia, hogy meghalt Abner Hebronban, igen megfogyatkozék az ő ereje. Sőt az egész Izráel megrémüle.

Eljövének pedig • Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk,

Összegyűjté ezek után Dávid az egész • Izráelnek színét, harmincezer embert.

Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,

Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat, • és megalázá őket: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát.

Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a • Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő † vele Jonathánért?

Lőn pedig azután, meghala az Ammon fiainak • királya, és uralkodék helyette Hánon, az ő fia.

Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy • elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt....

Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, • ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.

Lőn ennekutána, hogy Absolonnak, • Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté őt.

Észrevévén Joáb, • Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon • szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.

Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala.

Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom • tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.

Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.

És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.

Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi • örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, os...

Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé • e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a † Gibeonitákat.

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai • fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze.

Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és • felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.