Sámuel második könyve

3 ¹Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.
²Fiai születének Dávidnak • Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a † Jezréelből való Ahinoámtól;• 1Krón. 3,1.  † rész 13,10-14.  
   ³A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik • Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;• rész 18,9.  15,17.  
   ⁴És a negyedik • Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,• 1Kir. 1,25.  2,25.  
   ⁵A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.
   ⁶Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul házanépéhez.
   ⁷Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala • Rizpa, Ajának leánya; és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához?• rész 21,8.  
   ⁸Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot • cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az ő atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez asszonynak vétkét reám fogod most.• rész 2,8.  9.  
   ⁹Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és ezután is, hogy a mint • megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem † vele:• 1Sám. 15,28.  16,1-13.  † vers 17-19.  
   ¹⁰Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva • mind Bersebáig.• 1Kir. 4,25.  
   ¹¹És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tőle.
   ¹²Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erőm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.
   ¹³Kinek felele Dávid: Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tőled, mondván: Addig ne lássad az én arczomat, míg el nem hozod nékem Mikált, • a Saul leányát, mikor ide akarsz jőni, hogy arczomat lássad.• 1Sám. 25,44.  
   ¹⁴És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz • Filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak.• 1Sám. 18,25-27.  
   ¹⁵Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őt az ő férjétől Páltieltől, • Láis fiától.• 1Sám. 25,44.  
   ¹⁶És vele ment az ő férje is, sírva követvén őt Bahurimig; és ott mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.
   ¹⁷Annakutána Abner szóla az Izráel véneinek, • mondván: Immár régtől fogva kivántátok Dávidot, hogy királyotok legyen néktek:• rész 5,1-3.  
   ¹⁸Azért most vigyétek véghez; mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet Izráelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezéből.
   ¹⁹Azután szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének.
   ²⁰Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és ő vele együtt húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket.
   ²¹Ennekutána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt ide gyűjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken úgy, a mint szívednek tetszik. És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.
   ²²És ímé a Dávid szolgái és Joáb jőnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt és békével elment vala.
   ²³Joáb pedig és az egész sereg, mely ő vele vala, a mint megérkezének, értesíték Joábot e dolog felől, mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátá őt, és békével hazatére.
   ²⁴Beméne azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzád jött, miért bocsátád el őt, hogy elmenjen?
   ²⁵Ismered-é Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel.
   ²⁶És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák őt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala.
   ²⁷Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá őt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté • ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, † a Joáb atyjafiának véréért.• 1Kir. 2,5.  † rész 2,23.  
   ²⁸Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: • Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől.• vers 26.  27.  
   ²⁹Szálljon ez Joábnak • fejére, és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő.• 1Kir. 2,28-34.  
   ³⁰Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az ő atyjokfiát, Asáelt Gibeonban • a harczon.• rész 2,23.  
   ³¹Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg • ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után;• rész 1,11.  
   ³²És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor felkiálta a király, és igen síra az Abner koporsója felett, és síra az egész nép is.
   ³³És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimulnia • Abnernek?• vers 27.  
   ³⁴A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid békóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember • miatt szokott elveszni az ember! És siratá őt ismét az egész nép.• vers 27.  
   ³⁵Előjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy • cselekedjék én velem az Isten most és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem.• rész 19,13.  
   ³⁶Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nékik; valamint a többi dolga is, a mit a király cselekeszik vala, igen tetszék nékik.
   ³⁷És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izráel, hogy nem a királytól • volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték.• vers 26.  28.  
   ³⁸Monda pedig a király az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy • nagy fejedelem esett ma el az Izráelben?• rész 2,8.  1Sám. 26,15.  
   ³⁹Én pedig ma erőtelen, • noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki † gonoszt cselekeszik, az ő gonoszsága szerint.• rész 2,4.  10.  † 1Kir. 2,5.  6.