Sámuel második könyve

15 ¹Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon • szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.• 1Kir. 1,5.  
²És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
   ³Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.
   ⁴Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
   ⁵Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
   ⁶És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.
   ⁷Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem • Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;• rész 2,1.  4.  
   ⁸Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.
   ⁹Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.
   ¹⁰Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.
   ¹¹És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.
   ¹²És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való • Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.• rész 17,23.  
   ¹³És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.
   ¹⁴Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és • fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.• Zsolt. 3,1.  
   ¹⁵Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.
   ¹⁶Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz • ágyasát, hogy őrizzék a házat.• rész 5,13.  
   ¹⁷És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.
   ¹⁸És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, • a Peleteusok mind, a † Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.• 1Kir. 1,38.  † rész 8,18.  
   ¹⁹Monda pedig a király • a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.• rész 18,2.  
   ²⁰Csak tegnap • jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.• vers 18.  
   ²¹És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind • életében, ott lesz a te szolgád is.• Ruth 1,16.  
   ²²Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.
   ²³És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
   ²⁴És ímé vele vala • Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár † is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.• rész 8,17.  † 1Sám. 22,20.  23.  
   ²⁵És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.
   ²⁶Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék • velem úgy, a mint néki tetszik.• 1Sám. 3,18.  
   ²⁷Monda annakfelette a király Sádók papnak: • Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.• rész 8,17.  
   ²⁸Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem • izentek.• vers 36.  
   ²⁹Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe • az Isten ládáját, és otthon maradának.• rész 6,16.  17.  
   ³⁰Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, • saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.• rész 19,4.  
   ³¹Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg • az Akhitófel tanácsát.• vers 12.  rész 16,23.  17,23.  
   ³²És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, • ki ruháját megszaggatá és földet † hinte fejére.• vers 37.  † Jób 2,12.  
   ³³És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;
   ³⁴De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem • való tanácsát.• rész 17,1-14.  23.  
   ³⁵És ímé veled lesznek ott • Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.• vers 27.  28.  
   ³⁶Ímé ott van velök az ő két • fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.• vers 27.  28.  
   ³⁷Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja • a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.• vers 32.  1Krón. 27,33.