Sámuel második könyve

16 ¹Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala.
²És monda a • király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában.• rész 9,3.  6.  9.  19,17.  18.  
   ³És monda a király: Hol van most a te uradnak • fia? Felele Siba a királynak: Ímé Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja † ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát.• rész 9,2-5.  † rész 19,26.  
   ⁴És monda a király Sibának: Ímé minden • tied legyen, valamije volt Mefibósetnek. Monda akkor Siba: Meghajtom magamat; vajha kegyelmet találnék előtted, óh uram király!• rész 19,29.  
   ⁵Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei • vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket.• rész 19,21.  1Kir. 2,8.  36-46.  
   ⁶És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől valának.
   ⁷És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te • vérszopó és istentelen ember!• 2Móz. 22,28.  
   ⁸Megfizet most az Úr néked Saul egész házanépének • véréért, a ki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!• rész 1,5-16.  rész 4,5-12.  
   ⁹Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a • királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem.• rész 18,2.  1Sám. 26,8.  
   ¹⁰Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának • fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?• rész 2,18.  
   ¹¹És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból • származott, kergeti az én életemet: hogyne cselekedné tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.• rész 17,3.  
   ¹²Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval • fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett.• rész 19,14.  15.  
   ¹³És megy vala Dávid és az ő népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik • és köveket hajigál vala ő ellenébe, és port hány vala.• vers 7.  8.  
   ¹⁴Eljuta annakutána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.
   ¹⁵Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének • Jeruzsálembe, és Akhitófel is ő vele.• rész 15,7-12.  
   ¹⁶Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, • a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a † király, éljen a király!• rész 15,32-37.  † 1Sám. 10,24.  
   ¹⁷És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti • szereteted? Miért nem mentél el barátoddal?• vers 16.  
   ¹⁸Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem a kit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai: azé leszek és azzal maradok.
   ¹⁹Azután ugyan kinek szolgálnék örömestebb, mint az én barátom fiának? A mint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek te hozzád is.
   ²⁰Monda pedig Absolon • Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk?• rész 15,12.  31.  
   ²¹Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak • ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak.• 1Móz. 49,3.  4.  3Móz. 20,11.  
   ²²Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész • Izráelnek szeme láttára.• rész 12,11.  12.  
   ²³És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.