Sámuel második könyve

19 ¹És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
²És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.
   ³És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harczból elmenekült.
   ⁴A király pedig eltakarván • orczáját, fenszóval kiáltja vala a király: Édes fiam, Absolon! Absolon, édes fiam! szerelmes fiam!• rész 15,30.  
   ⁵Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orczáját, kik e mai napon a te • lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit;• rész 16,11.  18,15.  
   ⁶Szeretvén azokat, a kik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, a kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak • tetszenék néked.• vers 4.  
   ⁷Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvök szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig.
   ⁸Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, • kiki az ő sátorába.• rész 18,17.  
   ⁹Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a Filiszteusok • kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból.• rész 8,1-14.  10,8-19.  
   ¹⁰Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt • a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?• rész 18,14.  15.  
   ¹¹Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a • júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek † szava eljutott a királynak házába.• rész 2,4.  † vers 43.  
   ¹²Én atyámfiai vagytok, én • csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?• Bir. 9,2.  
   ¹³És Amasának • azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fővezére minden időben én előttem Joáb † helyett.• rész 17,25.  † rész 8,16.  
   ¹⁴És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jőjj haza mind te, mind a te szolgáid.
   ¹⁵Hazatére azért a király; és a mint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.
   ¹⁶Siete pedig Sémei is, • Gérának fia, a Bahurimból való Benjáminita, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.• rész 16,5-8.  
   ¹⁷És ezer ember vala ő vele Benjámin nemzetségéből, és • Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király előtt.• rész 16,1.  3.  
   ¹⁸Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király előtt, mikor a Jordánon általment.
   ¹⁹És monda a királynak: Ne tulajdonítsa vétkül nékem az én uram az én álnokságomat; • és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, a melyen az én uram, a király Jeruzsálemből kiméne, hogy szívére venné a király;• rész 16,5-8.  
   ²⁰Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége • közül én jöttem ma először, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.• 1Móz. 48,5.  13-20.  
   ²¹És felele Abisai, • Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?• rész 16,9.  
   ²²Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának • fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni † Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem újonnan Izráel királya.• 1Krón. 2,16.  † 1Sám. 11,13.  
   ²³És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; • és megesküvék néki a király.• vers 22.  1Kir. 2,8.  9.  36-46.  
   ²⁴Méfibóset is, Saulnak • fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, a melyen békességgel haza jöve.• rész 9,6-8.  
   ²⁵És lőn, hogy mikor Jeruzsálemből kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?
   ²⁶És ő felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királylyal; mert sánta a te szolgád.
   ²⁷És rágalmazott • engem, a te szolgádat az én uram, a király előtt; de az én uram, a király olyan, † mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik!• rész 16,3.  † rész 14,17.  
   ²⁸Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, • a kik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt?• rész 9,7.  
   ²⁹Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba • osztozzatok meg a jószágon.• rész 9,9.  10.  
   ³⁰És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király • békességben haza jöhete.• vers 24.  
   ³¹A Gileádból való Barzillai • is eljöve Rógelimból, és általméne a királylyal a Jordánon, kisérvén őt a Jordánon.• 1Kir. 2,7.  
   ³²Barzillai pedig igen vén ember vala, nyolczvan esztendős, és ő • táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.• rész 17,27-29.  
   ³³Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak • téged magamnál Jeruzsálemben.• vers 32.  
   ³⁴Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe?
   ³⁵Nyolczvan esztendős vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni • a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, a mit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklő férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?• Préd. 12,4-9.  
   ³⁶Egy kevés ideig óhajtana a Jordánon átmenni a királylyal a te szolgád; miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat?
   ³⁷Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd • haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el ő a királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked jónak tetszik.• 1Móz. 49,29-32.  50,25.  
   ³⁸És monda a király: Jőjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tőlem kivánsz, megcselekeszem veled.
   ³⁹Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.
   ⁴⁰Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám ő vele megy vala és Júdának egész népe, a kik a királyt átszállították, sőt Izráel népének • is fele.• rész 11,41.  43.  
   ⁴¹És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
   ⁴²Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: Azért, mert a király közelebb áll • hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal?• vers 11.  12.  
   ⁴³Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én • tettem-é legelőször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak szavánál.• vers 11.