9
1És átmenvén Jézus, láta egy vakon született embert;
2És kérdezék őt tanítványai: Rabbi! ki vétkezett, ez-e, vagy az ő szülői, hogy vakon született?
3Felelé Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülői; hanem hogy kijelentessenek az Isten cselekedetei őbenne.
4Nekem szükség annak cselekedeteit tennem, ki engem küldött, míg nappal vagyon; eljön az éjszaka, midőn senki sem munkálkodhatik.
5Míg e világon vagyok, világossága vagyok e világnak.
6Miután ezeket mondotta, a földre pökvén, sarat csinála a nyálból, és a sarat annak szemeire kené,
7és mondá neki: Eredj, mosdjál meg Siloe tavában (mi elküldöttnek értelmeztetik). Elméne tehát, és megmosdék, és mint látó tére vissza.
8Azért a szomszédok, és kik azelőtt mint vakkoldúst látták őt, így szólának: Nemde ez az, ki ott ül és koldúl vala? Némelyek mondák: hogy ez az.
9Mások pedig: Nem, hanem hasonló ahhoz. Ő pedig mondá: Én vagyok.
10Kérdezék tehát őt: Miképen nyíltak meg szemeid?
11Felelé: Az az ember, ki Jézusnak mondatik, sarat csinála, és megkené szemeimet, és mondá nekem: Menj a Siloe tavára, és mosdjál meg. És elmenék, megmosdám, és látok.
12És kérdezék őt: Hol van ő? Mondá: Nem tudom.
13Elvivék a farizeusokhoz azt, ki vak volt.
14Szombat vala pedig, mikor a sarat csinálta Jézus, és megnyitotta annak szemeit.
15Ismét kérdezék tehát őt a farizeusok: mikép lőn az, hogy lát? Ő pedig mondá nekik: Sarat tőn szemeimre, és megmosdám, és látok.
16Mondák erre a farizeusok közől némelyek: Ez ember nem Istentől való, ki a szombatot meg nem tartja. Mások pedig mondák: Hogyan cselekedheti bűnös ember e jeleket? És szakadás vala közöttük.
17Mondák azután ismét a vaknak: Te mit tartasz a felől, ki megnyitotta szemeidet? Ő pedig mondá: hogy próféta.
18Nem hivék azért a zsidók felőle, hogy vak volt, és látó lett, mígnem előhivák annak szülőit, ki látó lett.
19És kérdezék őket, mondván: Ez-e a ti fiatok, kiről mondjátok, hogy vakon született? Miképen lát tehát most?
20Felelvén nekik az ő szülői, mondák: Tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született;
21miképen lát pedig most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg szemeit, mi nem tudjuk; őt kérdezzétek, elég idős, szóljon ő maga felől.
22Ezeket mondák az ő szülői, mert féltek a zsidóktól, mivel már összebeszéltek vala a zsidók, hogyha valaki őt Krisztusnak vallja, a zsinagógából kizárják.
23Azért mondák az ő szülői: hogy elég idős, őt kérdezzétek.
24Ismét eléhivák tehát az embert, ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
25Ő pedig mondá: Ha bűnös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.
26Mondák azért neki: Mit cselekedett neked? Mikép nyitotta meg szemeidet?
27Felelé nekik: Megmondottam már nektek, és hallottátok; miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?
28Erre megátkozák őt, és mondák: Te légy az ő tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk.
29Mi tudjuk, hogy Mózesnek szólott az Isten; ezt pedig nem tudjuk, honnét való.
30Felelé az az ember, és mondá nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnét való, és megnyitotta szemeimet.
31Tudjuk pedig, hogy Isten a bűnösöket meg nem hallgatja; hanem a ki Istent tiszteli, és akaratját cselekszi, azt meghallgatja.
32Világ kezdetétől sem hallatszott, hogy valaki megnyitotta szemeit a vakon születettnek.
33Ha ez nem Istentől való, nem tehetett volna semmit.
34Felelvén, mondák neki: Egészen bűnökben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.
35Meghallá Jézus, hogy kivetették őt, és találkozván vele, mondá neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában?
36Kérdé amaz és mondá: Kicsoda az, Uram! hogy higyek őbenne?
37És mondá neki Jézus: Láttad is őt, és a ki veled szól, ő az.
38Amaz pedig mondá: Hiszek, Uram! És leborúlván, imádá őt.
39És mondá Jézus: Itéletre jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak, és a kik látnak, vakok legyenek.
40És hallák ezt némelyek a farizeusok közől, kik vele valának, és mondák neki: Vajjon mi is vakok vagyunk-e?
41Mondá nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; most pedig azt mondjátok: Mi látunk. Azért bűnötök megmarad.