Evangélium János szerint

9 ¹Amint továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. ²A tanítványai megkérdezték tőle:
   – Rabbi, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?
   ³Jézus így válaszolt:
   – Nem ő vétkezett, s nem is a szülei, hanem azért van így, hogy nyilvánvalóvá legyenek általa Isten művei. ⁴Amíg nappal van nekünk, annak a műveit kell végeznünk, aki küldött engem. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. ⁵Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.
   ⁶Miután ezt mondta, a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vak szemére, ⁷majd így szólt hozzá:
   – Menj, mosakodj meg a Siloám tavában! – Siloám jelentése: „Küldött”.
   Az pedig elment, megmosakodott, és amikor visszatért, már látott.
   ⁸A szomszédok és azok, akik azelőtt koldusként látták, így szóltak:
   – Ugye ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?
   ⁹Egyesek azt mondták: „Bizony, ő az!” Mások meg: „Ugyan már, csak hasonlít hozzá!” De ő kijelentette:
   – Bizony, én vagyok az!
   ¹⁰Erre ezt kérdezték tőle:
   – Akkor hogyan nyílt meg a szemed?
   ¹¹Így válaszolt:
   – Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: „Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg!” Elmentem tehát, megmosakodtam, és látni kezdtem.
   ¹²Hol van ez az ember? – kérdezték tőle.
   – Nem tudom – felelte.
   ¹³Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. ¹⁴Az a nap pedig, amelyen Jézus sarat csinált, és megnyitotta a szemét, szombat volt. ¹⁵Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ezt mondta nekik:
   – Sarat tett a szememre, megmosakodtam, és látok.
   ¹⁶Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták:
   – Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.
   Mások így szóltak:
   – Hogyan tehet bűnös ember ilyen jeleket?
   És megoszlás támadt köztük. ¹⁷Ezért ismét a vakhoz fordultak:
   – Te mit mondasz róla? Hiszen megnyitotta a szemed!
   – Próféta – válaszolta.
   ¹⁸A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, ¹⁹és meg nem kérdezték tőlük:
   – A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?
   ²⁰Szülei így válaszoltak:
   – Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, ²¹de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, elég idős már, majd ő beszél a saját nevében.
   ²²Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. ²³Ezért mondták a szülei: „Elég idős már, kérdezzétek őt!”
   *²⁴Másodszor is odahívták tehát a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki:
   – Dicsőítsd Istent!* Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
   ²⁵– Hogy bűnös-e, nem tudom – válaszolta. – Egyet tudok: vak voltam, és most látok.
   ²⁶– Mit tett veled? – kérdezték. – Hogyan nyitotta meg a szemedet?
   ²⁷– Megmondtam már nektek – felelte –, de nem hallgattatok rám. Mit akartok még hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?
   ²⁸Becsmérelték, és ezt mondták:
   – Te vagy tanítványa ennek, mi Mózes tanítványai vagyunk. ²⁹Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten; de erről azt sem tudjuk, hogy honnét való.
   ³⁰Az ember így válaszolt nekik:
   – Éppen ez a meglepő: ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szemem. ³¹Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
   ³²Amióta világ a világ, nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. ³³Ha ez az ember nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.
   ³⁴Erre így feleltek neki:
   – Te, aki mindenestül bűnben születtél, még te akarsz minket tanítani?
   És elzavarták.
   ³⁵Meghallotta Jézus, hogy elzavarták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle:
   – Hiszel az Emberfiában?
   ³⁶Ki az, Uram, hogy higgyek benne? – kérdezte.
   ³⁷Már láttad – mondta neki Jézus. – Aki veled beszél, ő az.
   ³⁸Hiszek, Uram – mondta, és leborulva imádta őt.
   ³⁹Jézus ezt mondta:
   – Ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.
   ⁴⁰Meghallották ezeket a szavakat a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle:
   – Talán mi is vakok lennénk?
   ⁴¹Jézus ezt mondta nekik:
   – Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Mivel azonban most azt mondjátok: „látunk”, megmarad a bűnötök.