10
1Bizony, bizony mondom nektek: A ki nem az ajtón megyen be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, orzó az és lator.
2A ki pedig az ajtón megyen be, pásztora a juhoknak.
3Ennek az ajtónálló ajtót nyit, és a juhok az ő szavára hallgatnak; és tulajdon juhait névszerint híja, és kivezeti azokat.
4És midőn tulajdon juhait kibocsátja, előttök megyen; és a juhok őt követik, mert ismerik az ő szavát.
5Idegent pedig nem követnek, hanem futnak tőle; mert nem ismerik az idegenek szavát.
6E példabeszédet mondá nekik Jézus; ők pedig nem érték, mit szóla nekik.
7Mondá azért ismét nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja.
8Mindnyájan, a mennyien jöttek, orzók és latrok, és a juhok nem hallgattak rájok.
9Én vagyok az ajtó. A ki énáltalam megyen be, üdvözűl; és bejár és kijár, és legelőt talál.
10Az orzó nem jő másért, hanem csak hogy lopjon és öljön és elveszítsen; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővebben legyen.
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja az ő juhaiért.
12A béres pedig, és a ki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyván a juhokat, elfut; és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat.
13A béres azért fut, mert béres, és nincs köze a juhokhoz.
14Én vagyok a jó pásztor, és ismerem enyéimet, és ismernek engem enyéim;
15a mint engem az Atya ismer, és én ismerem az Atyát; és életemet adom az én juhaimért.Máté 11,27 Luk. 10,22
16Egyéb juhaim is vannak, melyek nem ez akolból valók; azokat is el kell hoznom, és hallgatni fogják az én szómat, és egy akol leszen s egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem.Izai. 53,7
18Senki sem veszi el tőlem, hanem én teszem azt le magamtól, és hatalmam vagyon annak letételére, és ismét hatalmam vagyon annak fölvételére. E parancsolatot vettem Atyámtól.
19Szakadás lőn ismét a zsidók között e beszédek miatt.
20Sokan pedig közőlük az mondák: Ördöge vagyon, és tébolyog; minek hallgatjátok őt?
21De mások az mondák: Ezen igék nem ördöngöséi. Vajjon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?
22Lőn pedig a templomszentelés ünnepe Jerusalemben, és tél vala.
23És Jézus a templomban jár vala, Salamon tornáczában.
24Körűlvevék tehát őt a zsidók, és mondák neki: Meddig tartod függőben lelkünket? ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván.
25Felelé nekik Jézus: Mondom nektek, és nem hiszitek. A cselekedetek, melyeket én teszek Atyám nevében, azok bizonyságot tesznek felőlem;
26de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közől.
27Az én juhaim szavamat hallgatják; és én ismerem őket, és követnek engem.
28És én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket kezemből.
29A mit Atyám nekem adott, nagyobb mindennél, és senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31Köveket vőnek föl erre a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32Jézus pedig mondá nekik: Sok jótettet mutattam nektek Atyámtól, azok közől melyikért akartok engem megkövezni?
33Felelék neki a zsidók: Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember-létedre Istennek teszed magadat.
34Felelé nekik Jézus: Nincs-e megírva törvényetekben: Én mondottam: istenek vagytok?Zsolt. 81,6
35Ha azokat mondotta isteneknek, kikhez az Isten beszéde intéztetett, és az írás föl nem bontathatik:
36a kit az Atya megszentelt és e világra küldött, mikép mondhatjátok róla, hogy káromló: mivel azt mondottam: Az Isten Fia vagyok?
37Ha Atyám tetteit nem cselekszem, ne higyetek nekem;
38ha pedig cselekszem, és ha nekem nem akartok hinni, a tetteknek higyetek, hogy megismerjétek és higyétek, hogy az Atya énbennem vagyon, és én az Atyában.
39Azon valának tehát, hogy őt megfogják, de ő kiméne kezeikből.
40És ismét eltávozék a Jordánon túl ama helyre, hol János először keresztel vala, és ott marada.
41És sokan jövének hozzája és mondák: hogy János ugyan egy csodajelt sem cselekedett,
42azonban a miket János erről mondott, mind igazak voltak. És sokan hivének őbenne.