Jeremiás jövendölése

10 ¹Halljátok az igét, melyet az Úr szólott felőletek, Izrael háza!
²Ezeket mondja az Úr: A pogányok utait el ne tanúljátok, és az ég jeleitől ne féljetek, melyektől a pogányok félnek.
   ³Mert a népek törvényei hiábavalók; az erdőből fát vág a mester keze, művet alkot színlő-bárddal.
   ⁴Ezüsttel és aranynyal fölékesíti azt, szegekkel és verőkkel összefoglalja, hogy szét ne hulljon.
   ⁵Elkészűlve áll az, mint a pálmafa, és nem beszél; hordoztatva elvitetik, mert nem járhat. Tehát ne féljetek azoktól, mert sem roszat, sem jót nem cselekedhetnek.
   ⁶Nincs hasonló hozzád, Uram! nagy vagy te, és nagy a te neved az erősség által.Mik. 7,18  ⁷Ki ne félne téged, oh nemzetek királya! mert tied a dicsőség; a népek minden bölcsei között, és azok minden országában senki sincs hozzád hasonló.Jel. 15,4  ⁸Azok eszteleneknek és balgáknak mutatkoznak egyetemben; mert hiábavalóságuk bizonysága a fa.
   ⁹Ezüst lemez hozatik Tarzisból, és arany Ofázból; a mester megalakítja és a rézmíves keze; kék és bíborszín azok öltözete, s mindez a mesternek műve.
   ¹⁰Az Úr pedig igaz Isten, ő az élő Isten és örökkévaló király; az ő haragja előtt megrendül a föld, és a népek nem viselhetik el az ő fenyegetését.
   ¹¹Igy szóljatok tehát nekik: Azon istenek, kik az egeket és földet nem alkották, elvesznek a földről és az ég alatt valók közől.
   ¹²Az, ki a földet erejével alkotta, elkészíté a föld kerekségét bölcseségében, és okossága szerint kiterjeszté az egeket.Móz. I. 1,1 Jerem. 51,15  ¹³Az ő szavára a vizek sokasága egybegyűl az égben, és a ködöket fölemeli a föld határairól, a villámlásokat esővé teszi, és a szelet kihozza táraiból.Jerem. 51,16  ¹⁴Bolonddá lesz minden ember tudományával, megszégyenűl minden mester faragványával; mert csalárdság a mit öntött, és lélek nincs azokban.
   ¹⁵Hiábavalók és nevetségre méltó készítmények; látogatásuk idején elvesznek.
   ¹⁶Nem hasonló ezekhez Jákob része; mert ő az, ki mindent alkotott, és Izrael az ő örökségének törzsöke; seregek Ura az ő neve.
   ¹⁷Gyűjtsd össze a földről szégyenségedet, ki a megszállott helyen lakol.
   ¹⁸Mert ezeket mondja az Úr: Ime én messzevetem a föld lakóit ez úttal, és beszorítom őket úgy, hogy megtaláltassanak.
   ¹⁹Jaj nekem romlásom miatt, fölötte gonosz rajtam a csapás! Én pedig mondám: Épen ez az én fájdalmam, és elviselem azt.
   ²⁰Sátorom elpusztíttatott, minden köteleim elszakadoztak; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek; nincs, ki felvonja többé sátoromat, és kifeszítse bőrtakaróimat.
   ²¹Mert bolondúl cselekedtek a pásztorok, és az Urat nem keresték; azért nem vették észre, és minden nyájok elszéledett.
   ²²A hír szózata íme jő, és nagy indúlás éjszak földén, hogy Júda városait pusztasággá tegye, és sárkányok lakhelyévé.
   ²³Tudom, Uram! hogy nem az emberé az ő útja, sem a férfiúé, hogy járjon és irányozza lépéseit.
   ²⁴Fenyíts meg engem, Uram! de kegyességedben, és nem haragodban, netalán semmivé tégy engem.Zsolt. 6,2  ²⁵Öntsd ki búsulásodat a népekre, kik nem ismernek téged, és a tartományokra, melyek a te nevedet nem híják segítségűl; mert megették Jákobot, elnyelték és fölemésztették őt, és dicsőségét tönkre tették.Zsolt. 78,6