Jeremiás jövendölése

9 ¹Ki ad az én fejemnek vizet és szemeimnek könyforrást, hogy sirassam éjjel és nappal az én népem leányának megöltjeit?
²Ki visz engem a pusztába az útonjárók szállására, hogy elhagyjam népemet és eltávozzam tőlök? mert mindnyájan paráznák, gonosztevők gyülekezete.
   ³Nyelvöket, mint a hazudságnak és nem az igazmondásnak íját, kinyujtják; megerősödtek a földön, mert gonoszról gonoszra mennek, és engem nem ismernek, úgymond az Úr.
   ⁴Kiki őrizkedjék felebarátjától, és bizodalma semmi atyjafiában ne legyen; mert minden atyafi megejtésre ármánykodik, és minden barát csalárdságban jár.
   ⁵És a férfiú csúfot tesz atyjafián, és nem szólanak igazságot, mert nyelvöket a hazudság szólására tanítják, azon fáradnak, hogy gonoszúl cselekedjenek.
   ⁶A te lakásod az álnokságnak közepette vagyon, az álnokság miatt nem akarnak rólam tudni, úgymond az Úr.
   ⁷Annakokáért ezeket mondja a seregek Ura: Ime én megolvasztom és megpróbálom őket; mert mit cselekedjem egyebet az én népem leányával?
   ⁸Sebző nyil az ő nyelvök, álnokságot szól; szájából békeséget szól barátjával, és titkon cselt vet neki.Zsolt. 27,3  ⁹Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, vagy az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem?
   ¹⁰A hegyek fölött elkezdem a sírást és kesergést, és a puszta ékességei fölött a jajgatást, mert kiégnek, úgy hogy nem lesz ott átmenő ember, és nem hallják a birtokos szavát, az égi madártól a baromig minden elköltözött és eltávozott.
   ¹¹És Jerusalemet romhalmokká teszem, és sárkányok tanyájává, és Júda városait sivataggá teszem, úgy, hogy nem leszen lakója.
   ¹²Kicsoda a bölcs férfiú, ki ezt értse? és kihez legyen az Úr szájának igéje, hogy azt hirdesse, miért vesz el a föld, és ég ki, mint a sivatag, úgy, hogy nem lesz, ki átmenjen rajta?
   ¹³És mondá az Úr: Mivel elhagyták az én törvényemet, melyet nekik adtam, és nem hallgatták szómat, és nem jártak a szerint,
   ¹⁴hanem elmentek szivök álnoksága után és Baalim után, mit atyáiktól tanultanak;
   ¹⁵azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én e népet űrömmel étetem, és epevízzel itatom őket.Jerem. 23,15  ¹⁶És elszélesztem őket a pogányok közé, kiket nem ismertek ők, sem atyáik; és fegyvert bocsátok utánok, mígnem megemésztetnek.
   ¹⁷Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Gondoskodjatok, és híjatok sirató asszonyokat, hogy jőjenek elé, és küldjetek bölcs asszonyokért, hogy siessenek
   ¹⁸hamar jőjenek, és kezdjék el érettünk a siratást; hogy szemeink könyeket hullassanak, és szemhéjaink vizekkel áradozzanak;
   ¹⁹mert sírás szava hallatszik Sionból: Hogy elpusztúltunk! mely fölötte nagyon megszégyeníttettünk! mert el kellett hagynunk a földet, mert sátoraink széthányattak.
   ²⁰Halljátok tehát, asszonyok, az Úr igéjét, és vegyék be füleitek az ő szája beszédét; tanítsátok sírásra leányaitokat, és kiki szomszédnéját jajgatásra;
   ²¹mert a halál feljött ablakainkon, bejött házainkba, hogy elragadja kivül a kisdedeket, az ifjakat az utczáról.
   ²²Szólj. Ezeket mondja az Úr: Elesik az ember holtteste, mint a ganéj a föld színén, és mint a széna a kaszás háta mögött, és nincs, ki fölszedje.
   ²³Ezeket mondja az Úr: A bölcs ne dicsekedjék bölcseségében, és az erős ne dicsekedjék erősségében, és a gazdag ne dicsekedjék gazdagságában;Kor. I. 1,31 Kor. II. 10,17  ²⁴hanem abban dicsekedjék, a ki dicsekszik, hogy ismer engem és tudja, hogy én vagyok az Úr, ki irgalmasságot cselekszem és itéletet és igazságot a földön; mert ezek tetszenek nekem, úgymond az Úr.
   ²⁵Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és meglátogatom mindazt, kinek körűlmetélt előbőre vagyon,
   ²⁶Egyiptomot és Júdát és Édomot, Ammon fiait és Moábot, és mindazokat, kiknek lenyirt üstökük vagyon, kik a pusztában laknak; mert minden nemzet körűlmetéletlen testű, de Izraelnek egész háza körűlmetéletlen szívű.