Izaiás jövendölése

33 ¹Jaj neked, ki rabolsz! nem raboltatol-e meg te is? és ki megvetsz! nem vettetel-e meg te is? Mikor elvégzed a rablást, megraboltatol; mikor elfáradván, megszűnsz a megvetéstől, megvettetel.
²Uram! könyörűlj rajtunk, mert téged várunk; légy a mi karunk reggel, és szabadúlásunk a szorongatás idején.
   ³Az angyal szava elől futnak a népek, és midőn te fölemelkedel, elszélednek a nemzetek.
   ⁴És egybegyűjtetnek ragadományaitok, mint összeszedetik a cserebogár, mint midőn eltelnek a vermek azzal.
   ⁵Fölséges az Úr, mert a magasságban lakik; betölti Siont itélettel és igazsággal.
   ⁶És hit leszen a te idődben, az üdvösség gazdagságai, a bölcseség és tudomány; az Úr félelme, az az ő kincse.
   ⁷Ime a látók kiáltanak ott kinn, a békeség angyalai keservesen sírnak.
   ⁸Elpusztúltak az útak, megszűnt a járókelő az ösvényen; fölbontatott a szövetség, megvetette a városokat, semminek tartotta az embereket.
   ⁹Sír és elhervad a föld; megszégyenülten áll a Libanon és megrútulva, és Száron olyan lett, mint a puszta, és összerontatott Bázán és Kármél.
   ¹⁰Majd fölkelek, úgymond az Úr; majd megdicsőíttetem, majd fölmagasztaltatom.
   ¹¹Hőséget fogantok, pozdorját szültök; lélekzetetek, mint a tűz, megemészt titeket.
   ¹²És lesznek a népek, mint égés után a hamu, mint az összegyüjtött tövisek, tűzzel égettetnek meg.
   ¹³Halljátok, kik távol vagytok, a miket cselekedtem, és ismerjétek meg, szomszédok, az én erősségemet.
   ¹⁴Megrettennek Sionban a bűnösök, reszketés fogja el a képmutatókat: Ki lakhatik közőletek az emésztő tűzzel? Ki lakik közőletek az örök égéssel?
   ¹⁵A ki igazságban jár, és igazat szól, ki megveti az erőszakoskodással járó fösvénységet, és leráz kezéről minden ajándékot, ki bedugja füleit, hogy vért ne halljon, és behúnyja szemeit, hogy gonoszt ne lásson,Zsolt. 14,2  ¹⁶ez fog lakni a magasságban, kősziklák erőssége az ő védhelye; kenyere megadatik neki, és vize nem apad el.
   ¹⁷A királyt ékességében látják annak szemei, látják a földet messzire.
   ¹⁸Akkor szived megemlékezik a félelemről. Hol vagyon az írástudó? hol a törvény igéinek méregetője? hol a kisdedek tanítója?Kor. I. 1,20  ¹⁹A szemtelen népet nem látod, a mély beszédű népet, kinek bőbeszédű nyelvét nem érthetted, kiben semmi bölcseség nincs.
   ²⁰Tekintsd Siont, a mi ünnepünk városát; a te szemeid meglátják Jerusalemet, a gazdag lakóhelyet, a hajlékot, mely soha nem vitethetik máshová, sem annak szegei nem vitetnek el mindörökké, és semmi kötelei sem szakadnak el;
   ²¹mert csak ott magasztaltatik föl a mi Urunk, ott a folyóvizek helye, ott az igen széles és kiterjedt patakok, melyeken nem megy át az evezők hajója, sem a nagy gálya nem megy át azon.
   ²²Mert az Úr a mi biránk, az Úr a mi törvényhozónk, az Úr a mi királyunk; ő szabadít meg minket.
   ²³Megtágúltak köteleid, és nem tartanak; úgy leszen a te árboczfád, hogy ki nem terjesztheted a vitorlát. Akkor a sok prédának ragadományai elosztatnak, a sánták is kapnak prédát;
   ²⁴és nem mondja a szomszéd: Elbágyadtam! a mely nép abban lakik, attól elvétetik a gonoszság.