Izaiásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júda és Jerusalem felől látott, Júda királyai, Oziás, Joátán, Ákáz és Ezekiás napjaiban.
Az íge, melyet Ámosz fia, Izaiás látott Júda és Jerusalem felől.
Mert ime a seregek uralkodó Ura elveszi Jerusalemből, a mi szilárd és erős, a kenyér minden erejét és a víz minden erejét;
És megragad hét asszony egy férfiút az napon, mondván: A mi kenyerünket fogjuk enni, és saját ruháinkkal ruházkodni; csak hadd neveztessünk a te nevedről, vedd el gyalázatunkat.
Eléneklem szerelmesemnek az én rokonom énekét szőllejéről. Az én szerelmesem szőllője magas kövér halmon vagyon.
Azon esztendőben, mikor meghalt Oziás király, láttam az Urat ülni magas és fönséges királyiszéken, és a mi alatta volt, betölté a templomot.
És lőn Ákáz napjaiban, ki Joatánnak, Oziás, Júda királya, fiának fia vala, fölméne Rásin a szíriai király, és Facee Romelia fia, Izrael királya, Jerusalembe, hogy az ellen harczoljon, és nem veheték be azt.
És mondá az Úr nekem: Végy magadnak egy nagy könyvet, és írd abba ember írásával: Sietve menj ragadományra, gyorsan fosztogass.
Első időben megvetették Zabulon földe és Neftali földe, és utóbb becsben lesz a tengermelléki út, a Jordánon túl, a pogányok Galileájában.
Jaj azoknak, kik hamis törvényeket hoznak, és irván, igaztalanságot írnak;
És vessző sarjad Jessze törzsökéből, és virág növekedik az ő gyökeréből.
És mondani fogod az napon: Hálát adok neked, Uram! mert haragudtál rám, de elfordúlt a te haragod, és megvigasztaltál engem.
Babilon terhe, melyet Izaiás, Ámosz fia, látott.
Közel van, hogy eljőjön az ő ideje, és napjai messze nem haladnak; mert az Úr könyörűl Jákobon, és kiválasztja még Izraelből, és nyugtot ad nekik földükön; hozzájok áll a jövevény, és Jákob házához ragaszkodik.
Moáb terhe. Mivelhogy éjjel pusztúl el Ar Moábban, mivelhogy éjjel pusztúl el Moáb kőfala, elcsendesedik.
Küldd el, Uram, a bárányt, a föld urát a puszta kősziklájából Sion leánya hegyére.
Damaskus terhe. Ime Damaskus nem lesz többé város, hanem olyan lesz, mint romokból álló kőhalom.
Jaj a szárnyas hajójú földnek, mely Szerecsenország folyóvizein túl vagyon,
Egyiptom terhe. Ime az Úr feljő könnyű felhőn, és Egyiptomba megyen; és megrendűlnek Egyiptom bálványai az ő szine előtt, és Egyiptom szive megeped kebelében.
A mely esztendőben bement Tartán Azotusba, mikor elküldötte őt Sargon, az assziriusok királya, és harczolt Azotus ellen és azt bevette,
A tenger pusztájának terhe. Mint a dél felől jövő forgószelek, úgy jön a pusztáról, a rettenetes földről.
A látomás völgyének terhe. Mi lelt téged is, hogy te is mindenestűl fölmégy a tetőkre?
Tírus terhe. Ordítsatok, tenger hajói! mert elpusztíttatott a ház, honnét szoktak vala jőni; Cétim földéről jelentetett ez meg nekik.
Ime az Úr elpusztítja a földet, és üressé teszi, és fölforgatja annak színét, és elszéleszti annak lakóit.
Uram! én Istenem vagy te, fölmagasztallak téged, és hálát adok a te nevednek; mert csodákat cselekedtél, a te régi hű végzéseidet. Amen.
Az napon ez ének fog énekeltetni Júda földén: A mi erősségünk városa Sion, a szabadító, kőfalúl helyeztetik abban és bástyáúl.
Az napon meglátogatja az Úr kemény és nagy és erős kardjával a rúdhoz hasonló Leviatan kigyót, a tekergős Leviatan kigyót, és megöli a szörnyet, mely a tengerben vagyon.
Jaj a kevélység koronájának, Efraim részegeinek, az elhulló virágnak, az örvendező dicsőségnek, kik az igen kövér völgy tetején valának, tántorogván a bortól.
Jaj Arielnek, Ariel városának, melyet Dávid meghódított. Esztendőhöz esztendő adatik, az ünnepek elforognak;
Jaj nektek, pártos fiak! úgymond az Úr, kik tanácsot tartotok, de nem általam, és szövést kezdetek, de nem az én lelkem által, hanem hogy bűnt bűnre halmozzatok;
Jaj azoknak, kik lemennek Egyiptomba segítségért, a lovakban bizakodván, és reménységök a szekerekben lévén, mivelhogy sokak, és a lovasokban, mivelhogy igen erősek; és nem bíztak Izrael Szentében, és az Urat nem keresték!
Ime igazságban országol a király, és a fejedelmek elsők lesznek az itéletben.
Jaj neked, ki rabolsz! nem raboltatol-e meg te is? és ki megvetsz! nem vettetel-e meg te is? Mikor elvégzed a rablást, megraboltatol; mikor elfáradván, megszűnsz a megvetéstől, megvettetel.
Járúljatok ide, nemzetek! és halljátok, népek! figyelmezzetek; hallja meg a föld és annak teljessége, a világ kereksége és annak minden sarjadéka.
Vigadni fog a puszta s a járatlan hely, és örvendez a kietlen, és virágzik, mint a liliom.
És lőn Ezekiás királynak tizennegyedik esztendejében, fölméne Szennakerib, az asszíriusok királya, Júda minden erősített városa ellen, és bevevé azokat.
És lőn, midőn ezt hallotta Ezekiás király, megszaggatá ruháit, és zsákba öltözék, és beméne az Úr házába.
Ama napokban halálra betegedék Ezekiás; és beméne hozzája Ámosz fia, Izaiás próféta, és mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem fogsz élni.
Az időben Baladán fia, Merodak-Baladán a babiloni király, levelet és ajándékokat külde Ezekiáshoz, mert hallotta vala, hogy beteg volt, és meggyógyúlt.
Vigasztalódjatok, vigasztalódjatok, én népem! úgymond a ti Istenetek.
Hallgassanak előttem a szigetek, és a népek szedjék össze erejöket; lépjenek elé, és akkor szóljanak, járúljunk együtt itéletre.
Ime az én szolgám, fölemelem őt; az én választottam, lelkemnek kedve telik benne; az én lelkemet adtam rája, s itéletet fog hirdetni a nemzeteknek.
És most ezeket mondja az Úr, a te teremtőd, Jákob! és a te alkotód, Izrael! Ne félj, mert megváltottalak téged, és neveden híttalak téged; enyém vagy te.
És most halljad, Jákob, én szolgám! és Izrael! kit választottam.
Ezeket mondja az Úr Círusnak, az én fölkentemnek, kit jobbkezénél fogok, hogy meghódoltassam színe előtt a népeket, és a királyokkal hátat fordíttassak, ki előtt megnyitom az ajtókat, és a kapuk be nem tétetnek.
Összetöretett Bél, lerontatott Nábó; bálványaik oktalan állatokra és barmokra rakattak, a ti fárasztásig való nagyon súlyos terheitek.
Szállj le, ülj a porba, Babilon szűz leánya! ülj a földre; nincs királyiszéke a kaldeusok leányának; mert többé nem hivatol puhának és gyöngédnek.
Halljátok ezeket, Jákob háza! kik Izrael nevéről neveztettek, és Júda forrásaiból származtatok, kik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenéről emlékezetet tesztek, de nem híven, sem igazán.
Halljátok, szigetek! és figyelmezzetek, népek a távolban. Az Úr anyám méhétől hívott engem, még mikor anyám méhében valék, megemlékezett nevemről.
Ezeket mondja az Úr: Hol van a ti anyátok válás-levele, melylyel eleresztettem őt? Vagy ki az én hitelezőm, kinek eladtalak titeket? Ime a ti gonoszságtokért adattatok el, és bűneitek miatt eresztettem el anyátokat.
Halljatok engem kik igazat követtek, és az Urat keresitek; figyelmezzetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a verem nyilására, melyből kiásattatok;
Kelj föl kelj föl, öltözzél erősségedbe, Sion! öltözzél dicsőséged ruházatába, Jerusalem, a Szentnek városa! mert nem megyen többé rajtad át a körülmetéletlen és tisztátalan.
Ki hiszen a mi hallomásunknak? és az Úr karja kinek lőn kijelentve?
Mondj dicséretet, magtalan! ki nem szülsz; énekelj dicséretet és örvendezz, ki nem szültél! mert több fia van az elhagyottnak, mint annak, kinek férje vagyon, úgymond az Úr.
Mindnyájan szomjúhozók! jőjetek a vizekre; és a kiknek nincs pénzetek, siessetek, vegyetek és egyetek; jőjetek el, vegyetek pénz nélkül és minden csere nélkül bort és tejet.
Ezeket mondja az Úr: Őrizzétek meg az itéletet, és cselekedjetek igazságot; mert közel van az én szabadításom, hogy eljőjön, és az én igazságom, hogy kinyilatkoztassék.
Az igaz elvesz, és nincs, ki ezt szivére vegye; s az irgalmasság férfiai elvétetnek, és nincs, ki értse; mert a gonoszság színe elől vétetik el az igaz.
Kiálts, meg ne szűnj, mint a harsona, emeld fel szódat, és hirdesd népemnek az ő vétkeit, és Jákob házának az ő bűneit.
Ime nem rövidűlt meg az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem nehezűlt meg füle, hogy meg ne hallgathatna;
Kelj föl, világosúlj meg, Jerusalem! mert eljött a te világosságod, és az Úr dicsősége fölötted feltámadott.
Az Úr lelke énrajtam, mivelhogy fölkent engem az Úr; a szelídeknek hírt vinni küldött engemet, hogy megorvosoljam a töredelmes szivűeket, és a foglyoknak szabadúlást hirdessek, és a bezártaknak megnyitást;
Sionért nem hallgatok, és Jerusalemért nem nyugszom, mignem eléjő, mint a fényesség, az ő igaza, és üdvözítője égni fog, mint a lámpa.
Kicsoda ez, ki Édomból jő, megfestett ruhákban Bózrából? ez az ékes az ő köntösében, járván erejének teljességében? Én vagyok, ki igazságot szólok, és oltalomúl kelek a megszabadításra.
Oh bár szakasztanád meg az egeket, és leszállanál! Elolvadnának orczád előtt a hegyek!
Keresnek engem, kik az előtt nem kérdeztek; megtaláltak, kik engem nem kerestek. Mondám: Ihol én, ihol én, – a nemzetnek, mely nem hítta segítségűl az én nevemet.
Ezeket mondja az Úr: Az ég az én székem, a föld pedig lábaim zsámolya; micsoda ház az, melyet nekem építetek, és micsoda helye ez nyugodalmamnak?