Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet.
Elvégeztetének tehát az egek és a föld, és azoknak minden ékessége.
De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala. Mely mondá az asszonynak: Miért parancsolta nektek Isten, hogy ne egyetek a paradicsom minden fájáról?
Ádám pedig megismeré feleségét Hévát, ki fogana, és szülé Kaint, mondván: Embert nyertem Isten által.
Ez Ádám nemzetségének könyve. Az nap, melyen teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára alkotá őt.
És mikor az emberek sokasodni kezdettek a földön, és leányokat nemzettek,
És mondá neki az Úr: Menj be te és egész háznéped a bárkába; mert téged láttalak igaznak előttem e nemzedékben.
Megemlékezvén pedig az Isten Noéról és minden állatokról és minden barmokról, melyek vele a bárkában valának, szelet támaszta a földön, és a vizek megapadának.
És megáldá Isten Noét és fiait, és mondá nekik: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
Ezek Noé fiainak, Szem-, Kám- és Jáfetnek nemzetségei, kiknek a vízözön után fiak születének.
A földön pedig csak egy nyelv és egyféle beszéd vala.
Mondá pedig az Úr Ábrámnak: Menj ki földedről és rokonságod közől és atyád házából, és jőj ama földre, melyet mutatok neked.
Fölméne tehát Ábrám Egyiptomból, ő és felesége, és mindene, a mije vala, és Lót vele a déli tartományba.
Lőn pedig azon időben, hogy Amrafel, a szennári király, és Ariok, a pontusi király, és Kodorlahomor, az elamítai király, és Tadal, a nemzetek királya,
Ezek tehát így történvén, lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomás által, mondván: Ne félj, Ábrám! én vagyok oltalmad és a te igen nagy jutalmad.
De Sárai, Ábrám felesége nem szült vala magzatokat; hanem Ágár nevű egyiptomi szolgálója lévén,
Miután pedig kilenczvenkilenczedik esztendejébe lépett, megjelene neki az Úr, és mondá: Én vagyok a mindenható Isten, járj előttem, és légy tökéletes.
Megjelene pedig neki az Úr Mambre völgyében, mikor sátora ajtajában ül vala a nap hőségében.
És a két angyal estve Sodomába jöve, a hol Lót a város kapujában ül vala. Ki midőn őket meglátta, fölkele, s eléjök méne, és magát egész a földig meghajtá,
Elmenvén onnan Ábrahám a déli földre, Kádesz és Szur között lakék; és zarándokúl vala Gerarában.
Meglátogatá pedig az Úr Sárát, a mint megigérte vala; és beteljesíté, a miket szólott vala.
Miután ezek megtörténtek, megkisérté Isten Ábrahámot, és mondá neki: Ábrahám, Ábrahám! Ő pedig felelé: Itt vagyok.
Sára pedig száz huszonhét esztendeig éle.
Ábrahám pedig öreg és élemedett vala, és az Úr megáldotta volt őt mindenekben.
Ábrahám pedig más feleséget vőn, kinek neve Cetúra vala;
Éhség támadván pedig a földön ama terméketlenség után, mely Ábrahám napjaiban történt vala, elméne Izsák a filiszteusok királyához, Abimelekhez, Gerarába.
Megöregedék pedig Izsák, és meghomályosodának szemei, és nem láthat vala; és szólítá öregebbik fiát, Esaut, és mondá neki: Fiam! Ki felelé: Jelen vagyok.
Eléhivá azért Izsák Jákobot, és megáldá őt, és parancsolá neki, mondván: Ne végy feleséget Kanaán nemzetségéből;
Elmenvén tehát Jákob, a napkeleti földre juta.
Látván pedig Rákel, hogy ő magtalan, irigykedék nénjére, és mondá férjének: Adj nekem magzatokat, különben meghalok.
Miután pedig hallotta Lábán fiai beszédét, kik mondák: Elvett Jákob mindent, mi atyánké volt, és a ő jószágából meggazdagúlván, nevezetessé lett;
Jákob is tovább méne kezdett útján, és az Isten angyalai jövének eléje.
Fölemelvén pedig Jákob szemeit, látá jőni Esaut és vele négyszáz embert; és elosztá Lia és Rákel és mind a két szolgáló fiait;
Kiméne pedig Dína, Lia leánya, hogy lássa azon tartomány asszonyait.
Azonközben szóla Isten Jákobnak: Kelj föl, és ment Bételbe, és lakjál ott, és építs oltárt az Istennek, ki megjelent neked, mikor Esau bátyád elől futottál.
Ezek pedig Esau nemzetségei, a ki Edom.
Jákob pedig Kanaán földén lakék, hol atyja zarándokoskodott.
Azon időtájban lemenvén Júdás testvéreitől, betére egy Hirám nevű odollámi férfiúhoz.
József tehát Egyiptomba viteték, és az egyiptomi Putifár, Fáraó főtisztje, a vitézek hadnagya, vevé meg őt az izmaelitáktól, kiktől oda vitetett vala.
Ezek így lévén, történék, hogy két főtiszt, az egyiptomi király pohárnoka és sütője, vétkezének urok ellen.
Két esztendő múlva Fáraó álmot láta. Úgy tetszik vala neki, mintha folyóvíz mellett állana,
Hallván pedig Jákob, hogy eleséget árúlnak Egyiptomban, mondá fiainak: Miért késtek?
Azonban az éhség igen gyötri vala az egész földet.
Parancsola pedig József háza sáfárának, mondván: Töltsd meg zsákjaikat gabonával, a mennyi azokba férhet, és mindenik pénzét tedd a zsákba fölűl.
József nem tartóztathatá tovább magát, sokan állván körülötte; azért parancsolá, hogy menjenek ki mindnyájan, és semmi idegen ne legyen jelen az egymás megismerésében.
És elindúlván Izrael mindenestűl a mije vala, eljuta az esküvés kútjához. És ott áldozatra valókat ölvén atyja, Izsák Istenének,
Bemenvén tehát József, megjelenté Fáraónak, mondván: Atyám és testvéreim, azok juhai és csordái és mindenök, a mivel bírnak, eljöttek Kanaán földéről; és ime megszállottak Gesszen földén.
Ezen történetek után megjelenték Józsefnek, hogy atyja beteg. Ki magához vévén két fiát, Manasszest és Efraimot, útra kele.
Eléhivá pedig Jákob az ő fiait, és mondá nekik: Gyűljetek egybe, hogy megjelentsem nektek, a mik rátok következni fognak a jövendő napokban.
Ezt látván József, atyjának orczájára borúla, sirván és csókolgatván őt.
