Apostolok Cselekedetei

12 ¹Azon időben pedig Heródes király kinyujtá kezeit, hogy megsanyargasson némelyeket az anyaszentegyházból.
²Igy Jakabot, János bátyját megöleté karddal.
   ³Látván pedig, hogy ezt tetszik a zsidóknak, eltökélé, hogy megfogatja Pétert is. Valának pedig a kovásztalanok napjai.
   ⁴Kit megfogatván, börtönbe vete, átadván őt négyszer négy vitéznek, hogy őrizzék; húsvét után ki akarván őt hozni a népnek.
   ⁵És Péter ugyan a tömlöczben tartaték; az anyaszentegyház pedig szüntelen könyörög vala Istenhez őérette.
   ⁶Midőn pedig kihozandó vala őt Heródes, azon éjjel Péter két vitéz között aluvék, két lánczczal megkötözve, és az őrök az ajtó előtt őrzik vala a tömlöczöt.
   ⁷És íme az Úr angyala melléje álla, és világosság tündöklék a házban; és megütvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl gyorsan. És leesének a lánczok az ő kezeiről.
   ⁸Mondá pedig az angyal neki: Övezkedjél föl, és vond föl saruidat. És úgy cselekvék. És mondá neki: Vedd magadra ruházatodat, és kövess engem.
   ⁹És kimenvén, követé őt, nem tudván, vajjon valóság-e, mi az angyal által történt, mert azt vélé, hogy csak jelenést lát.
   ¹⁰Átmenvén pedig az első és második őrizeten, jutának a vaskapuhoz, mely a városra viszen; mely is magától megnyílék nekik. És kiérvén, átmenének egy utczán, s legottan eltávozék tőle az angyal.
   ¹¹Ekkor Péter magához térvén, mondá: Most tudom bizonynyal, hogy az Úr elküldötte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és a zsidónép minden várakozásából.
   ¹²És erről gondolkodván, jöve Máriának, Márk néven is nevezett János anyjának házához, hol sokan valának egybegyűlve és könyörögve.
   ¹³Zörgetvén pedig a tornácz ajtaján, eléjöve egy Róde nevű leányzó, hallgatózván.
   ¹⁴És a mint megismerte Péter szavát, örömében nem nyitá ki az ajtót, hanem befutván, jelenté, hogy Péter az ajtó előtt áll.
   ¹⁵Azok pedig mondák neki: Esztelenkedel. De ő erősité, hogy úgy van. Azok pedig mondák: Az ő angyala.
   ¹⁶Péter pedig folyvást zörgete. Kinyiták tehát az ajtót, és látván őt, elálmélkodának.
   ¹⁷Intvén pedig nekik kezével, hogy hallgassanak, elbeszélé, miképen hozta ki őt az Úr a tömlöczből, és mondá: Izenjétek meg Jakabnak és az atyafiaknak ezeket. És eltávozván, más helyre méne.
   ¹⁸Megviradván pedig, nem csekély háborodás lőn a vitézek között a miatt, mi történt Péterrel?
   ¹⁹Heródes pedig, midőn elékivánta őt, és nem találta, törvényt szolgáltatván az őrökre, parancsolá kivitetni őket. És lemenvén Judeából Cezareába, ott tartózkodik vala.
   ²⁰Haraguvék pedig a tírusiakra és szídoniakra. Azok pedig egyakarattal hozzája jövének, és megnyervén Blasztust, ki a király házitisztje vala, békeséget kérének, mivelhogy az ő tartományaik tőle élelmeztettek.
   ²¹Bizonyos napon tehát Heródes királyi ruhába öltözötten az itélőszékbe üle, és beszédet tarta hozzájok.
   ²²A nép pedig fölkiálta: Isten szava ez, és nem emberé.
   ²³De azonnal megveré őt az Úr angyala, azért, hogy nem adott tiszteletet az Istennek; és megemésztetvén a férgektől, meghala.
   ²⁴Az Úr igéje pedig gyarapodik és terjed vala.
   ²⁵Barnabás pedig és Saul visszatérének Jerusalemből, miután elvégezték a szolgálatot; magok mellé vévén Jánost, ki Márknak neveztetett.