Első beszédem ugyan, oh Teofilus! mindazokról szólt, miket Jézus cselekedni és tanítani kezdett
És mikor elérkeztek a pünköst napjai, mindnyájan egyakarattal ugyanazon helyen valának.
Péter pedig és János fölmenének a templomba az imádság kilenczedik órájára.
Midőn pedig ők a néphez szólottak, odaérkezének a papok és a templom gondviselője és a szadduceusok,
Egy Ananiás nevű férfiú pedig Zafirával, feleségével eladá mezejét,
Ama napokban pedig növekedvén a tanítványok száma, zúgolódásuk lőn a görögöknek a zsidók ellen azért, mintha özvegyeik megvettetnének a mindennapi kiszolgáltatásban.
Mondá pedig a papifejedelem: Vajjon így van-e ez?
Az napon pedig nagy üldözés lőn az anyaszentegyház ellen, mely Jerusalemben vala; és mindnyájan elszéledének Judea és Szamaria tartományaiba az apostolokon kivül.
Saul pedig még dúlván-fúlván fenyegetésekkel és öldökléssel az Úr tanítványai ellen, a papifejedelemhez méne.
Vala pedig egy Kornélius nevű férfiú Cezareában, századosa ama seregnek, mely olasznak mondatik,
Meghallák pedig az apostolok és az atyafiak, kik Judeában valának, hogy a pogányok is bevették az Isten igéjét.
Azon időben pedig Heródes király kinyujtá kezeit, hogy megsanyargasson némelyeket az anyaszentegyházból.
Valának pedig az antiokiai anyaszentegyházban próféták és tanítók, ezek között Barnabás és Simon, ki feketének hivatott, cirenei Lucius és Manahen, ki Heródes negyedes-fejedelemmel együtt neveltetett vala föl, és Saul.
Lőn pedig Ikóniumban, hogy együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és szólának úgy, hogy a zsidókból és görögökből igen nagy sokaság lett hivő.
Némelyek Judeából jövén, arra taníták az atyafiakat: Hogyha körűl nem metélkedtek Mózes törvénye szerint, nem üdvözűlhettek.
Eljuta pedig Derbébe és Lisztrába. És íme egy Timoteus nevű tanítvány vala ott, egy hivő zsidó asszony fia pogány atyától.
Miután pedig eljárták Amfipolist és Apolloniát, jövének Tesszalonikába, hol a zsidóknak zsinagógájok vala.
Ezek után eltávozván Athenéből, Korintusba méne.
Lőn pedig, midőn Apollo Korintusban vala, hogy Pál eljárván a felső tartományokat, Efezusba érkezék; a hol nehány tanítványt talála,
Minekutána pedig megszűnt a zenebona, eléhiván Pál a tanítványokat, és intvén őket, elbucsúzék, és útra kele, Macedoniába menendő.
Mikor pedig elválván tőlök, evezénk, egyenes úttal jövénk Kósba, következő nap Ródusba, és onnét Patarába.
Atyámfiai, férfiak és atyák! halljátok mentségemet, melyet most elétek adok.
Pál pedig a gyülekezetre tekintvén, mondá: Atyámfiai, férfiak! én teljes jó lelkiismerettel forgottam az Isten előtt e mai napiglan.
Öt nap múlva pedig leméne a papifejedelem, Ananiás, némely vénekkel, és egy Tertullus nevű ügyvéddel, kik a helytartóhoz járulának Pál ellen.
Fesztus megérkezvén a tartományba, harmadnap múlva fölméne Cezareából Jerusalembe.
Agrippa pedig mondá Pálnak: Megengedtetik neked, magadért szólanod. Akkor Pál kinyujtván kezét, elkezdé védelmét.
Elvégeztetvén pedig, hogy Olaszországba evezzen, Pál a többi foglyokkal a császári seregből való Julius nevű századosnak adaték át.
És midőn kimenekedtünk, akkor megtudók, hogy Melitának hivatik a sziget. Az idegen lakosok pedig nem kevés emberséggel viseltetnek vala hozzánk.
