13
1Valának pedig az antiokiai anyaszentegyházban próféták és tanítók, ezek között Barnabás és Simon, ki feketének hivatott, cirenei Lucius és Manahen, ki Heródes negyedes-fejedelemmel együtt neveltetett vala föl, és Saul.
2Midőn ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, mondá nekik a Szentlélek: Válaszszátok el nekem Sault és Barnabást a munkára, melyre őket híttam.
3Akkor böjtölvén és imádkozván, rájok tevék kezeiket; és elbocsáták őket.
4Ők tehát elküldetvén a Szentlélektől, Szeleuciába menének, és onnét Ciprusba evezének.
5És midőn Szalamisba jutottak, hirdeték Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban; velök vala pedig János is a szolgálatban.
6És eljárván az egész szigetet Páfusig, találának egy bűbájos, hamispróféta zsidóférfiút, kinek Bar-jézus vala neve.
7Ki a helytartóval, Szergius Pál, értelmes férfiuval vala. Ez Barnabást és Sault hiván, óhajtá hallani az Isten igéjét.
8De ellenök álla Elimas, a bűbájos, (mert ezt jelenti az ő neve), a helytartót el akarván a hitről téríteni.
9Saul pedig, ki Pál is, betelvén Szentlélekkel, rája tekinte,
10mondván: Oh minden csalárdsággal és minden álnoksággal teljes, ördög fia, minden igazság ellensége! nem szűnsz-e meg elfordítani az Úr igaz utait?
11És most ime az Úr keze terajtad, és vak leszesz, nem látván a napot egy ideig. És azonnal ráesék a homály és sötétség, és kerengvén, keres vala, ki neki kezét nyujtsa.
12Akkoron a helytartó látván a történt dolgot, hive, csodálkozván az Úr tanitmányán.
13És midőn hajón elindultak Páfusból Pál és a kik vele voltak, pamfíliai Pergébe érkezének. János pedig elmenvén tőlök, visszatére Jerusalembe.
14Azok pedig átmenvén Pergén, pizídiai Antiokiába jutának; és bemenvén a zsinagógába, szombatnapon, leülének.
15A törvény és próféták olvasása után pedig, hozzájok küldének a zsinagóga főbbjei, mondván: Atyánkfiai, férfiak! ha van valami intőbeszédetek a községhez, szóljatok.
16Fölkelvén pedig Pál, és kezével hallgatásra intvén, mondá: Izraeli férfiak, és kik félitek az Istent, halljátok!
17Az Izrael népének Istene választotta atyáinkat, és a népet fölmagasztalta, midőn Egyiptom földének lakosai valának, és hatalmas karjával onnan kihozta őket.Móz. II. 1,1 13,21.22 16,3
18És negyven esztendei ideig tűré az ő erkölcseiket a pusztában.
19És eltörölvén hét nemzetet Kánaán földén, sorssal osztá el nekik azok földét,Móz. V. 7,1 Józ. 14,2
20mintegy négyszázötven esztendő mulva; és ezek után birákat ada nekik Sámuel prófétáig. 2,16 3,9
21Továbbá királyt kérének; és adá nekik az Isten Sault, Cis fiát, Benjamin nemzetségéből való férfiút, negyven esztendeig.
22De ezt elmozdítván, Dávidot támasztá nekik királylyá, kiről bizonyságot tévén, mondá: Találtam szivem szerint való férfiút, Jessze fiát, Dávidot, ki megcselekszi minden akaratomat.Kir. I. 13,14 16,13 Zsolt. 88,21
23Ennek ivadékából támaszta Isten az igéret szerint Izraelnek üdvözítőt, Jézust,
24az ő eljövetele előtt hirdetvén János a bűnbánat keresztségét Izrael egész népének.Máté 3,1 Márk 1,4 Luk. 3,3
25Midőn pedig János bevégzé pályafutását, mondá: A kinek engem véltek, nem én vagyok az; de ime eljő utánam, kinek nem vagyok méltó, hogy lábsaruit megoldjam.Ján. 1,20.27 Máté 3,11 Márk 1,7
26Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és kik közöttetek az Istent félik, nektek küldetett ez üdvösség igéje.
27Mert Jerusalem lakosai és annak fejedelmei nem ismervén meg ezt, és a próféták szózatát, melyek minden szombaton olvastatnak, az ő elitélése által beteljesítették.
28És semmi, halálra méltó okot nem találván őbenne, kérék Pilátustól, hogy megöljék őt.Máté 27,20.23 Márk 15,12
29És miután véghezvittek mindent, mi őfelőle irva volt, levévén a fáról, sírba tevék őt.Máté 27,59
30De az Isten feltámasztá őt halottaiból harmadnapra; s ő több napig láttatott azoktól,
31kik vele együtt mentek vala fel Galileából Jerusalembe, kik mindeddig tanúi neki a nép előtt.
32Mi is azt az igéretet hirdetjük nektek, melyet atyáink nyertek;
33mert ezt az Isten teljesítette a mi fiainknak, föltámasztván Jézust, mint a második zsoltárban is írva vagyon: Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
34Hogy pedig ő feltámasztatván halottaiból, többé vissza nem tér rothadásra, így mondotta meg: Nektek adom Dávid hű, szent (irgalmasságait).
35Azért másutt is mondja: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
36Mert Dávid, miután az ő idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt és atyáihoz tétetett, és rothadást látott;Kir. III. 2,10
37az pedig, kit Isten föltámasztott halottaiból, nem látott rothadást.
38Tudva legyen tehát előttetek, atyámfiai, férfiak! hogy ez által hirdettetik nektek a bűnbocsánat; és mindazoktól, mikből Mózes törvényében meg nem igazúlhattatok,
39a ki ebben hiszen, mind megigazúl.
40Vigyázzatok azért, hogy rátok ne jőjön az, mi megmondatott a próféták által:
41„Lássátok, ti megvetők! csodálkozzatok és veszszetek el, mert én egy dolgot cselekszem napjaitokban, oly dolgot, melyet nem fogtok elhinni, ha valaki beszéli nektek.“
42Midőn pedig kimentek, kérék őket, hogy a következő szombaton fejtegessék nekik ez igéket.
43És miután eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók és istenfélő jövevények közől követék Pált és Barnabást; kik beszélvén, inték őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44A következő szombaton pedig majd az egész város összegyűle hallgatni az Isten igéjét.
45Látván pedig a zsidók a népsereget, eltelének irígységgel, és azoknak, miket Pál mondott, ellene mondának, káromkodván.
46Akkor Pál és Barnabás nagy bátran mondák: Nektek kell vala először hirdetnünk az Isten igéjét; de mivel azt megvetitek, és méltatlanoknak itélitek magatokat az örök életre: ime a pogányokhoz fordúlunk;
47mert úgy parancsolta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek téged, hogy üdvözítésre légy a föld végső határáig.
48Hallván pedig ezt a pogányok, örvendének, és dicsőiték az Úr igéjét, és hivének mindnyájan, a kik elrendelve valának az örök életre.
49Az Úr igéje pedig elhintetik vala az egész tartományban.
50De a zsidók fölizgaták az ajtatos és tisztes asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határaikból.
51Azok pedig lerázván lábaik porát ellenök, Ikóniumba jövének.
52A tanítványok is eltelének örömmel és Szentlélekkel.