Korintusiaknak írt II. levél

3 ¹El kezdjük-e ismét magunkat ajánlani? Avagy van-e szükségünk (mint némelyeknek) ajánlólevelekre hozzátok, vagy tőletek?
²A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi sziveinkbe, melyet ismerhet és olvashat minden ember.
   ³Ti Krisztus nyiltlevele vagytok, kiadva általunk, és írva, nem tentával, hanem az élő Isten lelkével, nem kőtáblákra, hanem a szíveknek hústábláira.
   ⁴Ilyen bizodalmunk van pedig Krisztus által az Istenhez,
   ⁵nem mintha elegendők volnánk valamit gondolni magunktól, mint magunktól, hanem a mi elégséges voltunk az Istentől vagyon,
   ⁶ki minket az új szövetség alkalmas szolgáivá is tett, nem a betű, hanem a lélek szerint; mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
   ⁷Ha már a halálthozó, s betűkkel kövekre írt szolgálat oly dicsőséges vala, hogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes orczájára az ő ábrázatának fényessége miatt, mely mulandó vala:
   ⁸mennyivel inkább dicsőséges leszen a Lélek szolgálata?
   ⁹Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges: sokkal inkább bővelkedik dicsőséggel az igazság szolgálata.
   ¹⁰Mert dicsőséges nem lehet, a mi ott fénylett, a kiváltképen való dicsőséghez képest.
   ¹¹Mert ha, a mi mulandó, oly dicsőséges vala: sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
   ¹²Ilyen reménységünk lévén tehát, nagy bizodalommal munkálkodunk,
   ¹³és nem úgy, mint Mózes, ki befödözé orczáját, hogy Izrael fiai ne nézzenek orczájára, mely mulandó vala.
   ¹⁴De meg is tompúltak az ő érzékeik; mert az ó szövetség olvasásában mind e mai napig felfödetlen marad azon lepel (mely csak Krisztus által vétetik el);
   ¹⁵mind e mai napig, midőn Mózes olvastatik, lepel van az ő szívökön.
   ¹⁶Mikor pedig megtér az Úrhoz, elvétetik a lepel.
   ¹⁷Mert az Úr lélek; a hol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság.Ján. 4,24  ¹⁸Mi pedig mindnyájan felfödött orczával nézvén, mint tűkörben, az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá változunk át fényesebben és fényesebben az Úr Lelke által.