Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratából, és Timoteus, atyafitársa, az Isten anyaszentegyházának, mely Korintusban vagyon, és minden szenteknek, kik egész Akájában vannak.
Azért tettem föl ezt magamban, hogy ne menjek ismét szomorúsággal hozzátok.
El kezdjük-e ismét magunkat ajánlani? Avagy van-e szükségünk (mint némelyeknek) ajánlólevelekre hozzátok, vagy tőletek?
Annakokáért ily szolgálatban lévén, minthogy irgalmasságot nyertünk, nem restelkedünk;
Mert tudjuk, hogyha a mi földi házunk, melyben lakunk, leomlik, van épületünk az Istentől, nem kézzel állított, hanem örökkévaló házunk mennyekben.
Mint munkatársaitok pedig, intünk titeket, hogy az Isten malasztját hiába ne vegyétek.
Annakokáért ilyen igéreteink lévén, szerelmeseim! Tisztítsuk meg magunkat a test és lélek minden förtelmétől, a megszentelést véghezvivén istenifélelemben.
Tudtúl adjuk pedig nektek, atyámfiai, az Isten kegyelmét, mely adatott a macedoniai egyházaknak;
Mert a szenteknek való szolgálatról fölösleges nektek írnom;
Én pedig magam, Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségeért és kegyességeért, ki jelenlévén tiköztetek alázatosnak mondatom, távollévén pedig bátornak irántatok;
Vajha eltűrnétek egy kevés balgatagságomat! de szenvedjetek is meg engem.
Ha dicsekedni kell (nem hasznos ugyan), áttérek a látomásokra és az Úr kijelentéseire.
Ime ezennel harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomásán megáll minden dolog.