Korintusiaknak írt II. levél

11 ¹Vajha eltűrnétek egy kevés balgatagságomat! de szenvedjetek is meg engem.
²Mert isteni buzgalommal buzgólkodom értetek, mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, mint tiszta szűzet adni Krisztusnak.
   ³Félek azonban, hogy valamint a kigyó megcsalta Évát az ő álnokságával, úgy a ti értelmetek is meg ne romoljon, és el ne hajoljon a Krisztusban való egyenességtől.Móz. I. 3,4  ⁴Mert ha valaki jövén, más Krisztust hirdetne, kit mi nem hirdettünk, vagy más lelket vennétek, melyet nem vettetek, vagy más evangéliomot, melyet el nem fogadtatok: ezt igen elszenvednétek.
   ⁵Pedig úgy vélem, hogy én semmivel sem tettem kevesebbet a nagy apostoloknál.
   ⁶Mert noha járatlan vagyok is a beszédben, de nem a tudományban; egyébiránt mindenben ismeretesek vagyunk előttetek.
   ⁷Avagy bűnt cselekedtem-e, magamat megalázván, hogy ti felmagasztaltassatok? hogy az Isten evangéliomát ingyen hirdettem nektek?
   ⁸Más egyházakat fosztottam meg, dijt vévén tőlök, hogy nektek szolgálhassak.
   ⁹És midőn nálatok lévén, szűkölködtem, senkinek terhére nem voltam; mert a mire szükségem volt, kipótolták a Macedoniából jött atyafiak; és mindenben őrizkedtem, hogy terhetekre ne legyek, és őrizkedni is fogok.
   ¹⁰A mint Krisztus igazsága van bennem, úgy e dicsőség meg nem vonható tőlem Akája vidékein.
   ¹¹Miért? Tán hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
   ¹²De a mit cselekszem, ezután is cselekedni fogom, hogy az alkalmat elvágjam azoktól, kik alkalmat keresnek, hogy a miben dicsekszenek, olyanoknak találtassanak, mint mi.
   ¹³Mert az afféle ál-apostolok álnok munkások, Krisztus apostolaivá átalakítván magokat.
   ¹⁴És ez nem csoda; mert maga a sátán is átalakítja magát világosság angyalává.
   ¹⁵Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is igazság szolgáivá alakítják át magokat; kiknek végök az ő cselekedeteik szerint leszen.
   ¹⁶Ismét mondom: (ne tartson engem senki balgatagnak, különben mint balgatagot is szenvedjetek meg engem, hogy valami keveset én is dicsekedjem.)
   ¹⁷A mit most beszélek, nem Isten szerint beszélem, hanem mintegy balgatagságból a dicsekvés e tárgyában.
   ¹⁸Mivelhogy sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem.
   ¹⁹Mert örömest elszenveditek a balgatagokat, mivel ti bölcsek vagytok.
   ²⁰Mert eltűritek, ha ki titeket szolgálat alá vet, ha ki megemészt, ha ki hurczol, ha ki felfuvalkodik, ha ki arczúl ver titeket.
   ²¹Szégyenemre mondom ezt, mintha gyengék lettünk volna e részben. De ha valamiben bízik valaki (balgatagságban mondom), bízom én is.
   ²²Zsidók ők? én is. Izraeliták? én is. Ábrahám ivadéka? én is.
   ²³Krisztus szolgái ők? (mint balgatag mondom) én még inkább; ki igen sok fáradozásban, többrendű fogságban, mód feletti veretésekben, gyakori halálveszélyben voltam.
   ²⁴A zsidóktól öt ízben kaptam egy hiján negyven ütést.
   ²⁵Háromszor verettem meg vesszőkkel, egyszer megköveztettem, háromszor hajótörést szenvedtem; éjjel és nappal a mély tengeren voltam,
   ²⁶sok utazást tettem, gyakran forogtam folyóvizek veszedelmében, tolvajok veszedelmében, veszélyekben nemzetbelieim, veszélyekben a pogányok miatt, veszélyekben a városon, veszélyekben a pusztákon, veszélyekben a tengeren, veszélyekben a hamis atyafiak között;
   ²⁷fáradozásban és nyomorúságban, sok virasztásban, éhségben és szomjúságban, sok böjtölésben, hidegben és mezítelenségben voltam,
   ²⁸azonfölűl, a mi kivülről jő, az én mindennapi szorongásom, valamennyi egyházak gondviselése.
   ²⁹Kicsoda szenved, hogy én ne szenvednék? kicsoda botránkozik, hogy én ne égnék?
   ³⁰Ha dicsekedni kell, az én erőtlenségeimmel dicsekszem.
   ³¹Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki áldott legyen mindörökké, tudja, hogy nem hazudok.
   ³²Damaskusban Aretás király helytartója őrzé a damaskusiak városát, hogy engem megfogjon;
   ³³és az ablakon kosárban bocsátottak le a kőfalon, és úgy menekedtem ki az ő kezeikből.