Korintusiaknak írt II. levél

12 ¹Ha dicsekedni kell (nem hasznos ugyan), áttérek a látomásokra és az Úr kijelentéseire.
²Tudok egy embert a Krisztusban, ki tizennégy esztendő előtt, – testben-e, nem tudom, vagy testen kivűl, nem tudom, Isten tudja, – elragadtatott a harmadik égig;
   ³és tudom, hogy ez az ember, – testben-e, vagy testen kivűl, nem tudom, Isten tudja, –
   ⁴a paradicsomba ragadtatott, és hallott titkos igéket, melyeket nem szabad embernek kimondania.
   ⁵Az ilyenekben dicsekszem, magam felől pedig semmivel sem dicsekszem, hanemha erőtlenségeimmel.
   ⁶Mert ha dicsekedni akarnék is, nem volnék balgatag, mert igazságot mondanék; azonban fölhagyok vele, nehogy valaki azon túl becsüljön, mit énbennem lát, vagy a mit hall tőlem.
   ⁷És hogy a kijelentések nagysága kevéllyé ne tegyen, adatott nekem az én testem ösztöne, a sátán küldöttje, hogy zaklasson engem.
   ⁸A miért háromszor kértem az Urat, hogy távoztassa el tőlem;
   ⁹de azt mondá nekem: Elegendő neked az én kegyelmem; mert az erő az erőtlenségben fejlik ki. Örömest dicsekszem tehát erőtlenségeimmel, hogy bennem lakjék a Krisztus ereje.
   ¹⁰Azért telik kedvem erőtlenségeimben, a gyalázatban, szükségben, üldözésben, szorongatásokban a Krisztusért; mert mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok hatalmas.
   ¹¹Hogy balgataggá lettem, ti kényszerítettetek engem; mert tőletek kellett volna dicsértetnem, miután semmiben sem voltam kisebb a főapostoloknál, noha semmi vagyok.
   ¹²Mindazáltal apostolságom bebizonyult tinálatok minden béketűrés, jelek és csodák és erők által.Rom. 15,18–19  ¹³Mert micsoda az, miben alább volnátok a többi egyházaknál, kivéve, hogy én nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem azt a sérelmet.
   ¹⁴Ime most harmadszor készűlök hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem keresem a tiéteket, hanem titeket; mivel nem a fiak tartoznak a szülőknek kincset gyüjteni, hanem a szülők a fiaknak.
   ¹⁵Én pedig igen örömest áldozok, és azonfölűl magamat is feláldozom a ti lelkeitekért; ámbár mennél inkább szeretlek titeket, annál kevésbbé szerettetem.Rom. 9,3  ¹⁶De legyen úgy (mondja valaki), én terhetekre nem voltam; hanem ravasz lévén, álnoksággal fogtalak meg titeket.
   ¹⁷Vajjon a kiket hozzátok küldöttem, azok közől csaltalak-e meg valamelyik által titeket?
   ¹⁸Títust kértem, és vele egy atyánkfiát küldöttem; vajjon Títus csalt-e meg titeket? nem ugyanazon egy lélek szerint jártunk-e? nem ugyanazon egy nyomban-e?
   ¹⁹Azt vélitek, hogy, mint egykor, mentegetjük magunkat tinálatok? Isten előtt a Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szerelmesim, a ti épüléstekre.
   ²⁰Mert félek, netalán, mikor oda megyek, olyanoknak találjalak titeket, minőknek nem akarnálak; s én is olyannak találtassam tőletek, minőnek nem akarnátok; nehogy versengés, irígység, vakmerőség, visszavonás, rágalom, fondorkodás, felfuvalkodás, pártütés legyen közöttetek;
   ²¹nehogy, mikor ismét oda megyek, megalázzon engem az Isten tinálatok, és sirassak sokat azok közől, kik azelőtt vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanság, paráznaság és szemtelenség fölött, melyet cselekedtek.