2 1Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. 2Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. 3Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. 4Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. 5Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! 6Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. 7Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! 8Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. 9Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton. 10Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 11Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. 12Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. 13Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 14Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! 15Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! 16Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. 17Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!