94 1URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! 2Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! 3URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? 4Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. 5Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. 6Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. 7Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene. 8Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek? 9Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? 10Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! 11Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. 12Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. 15Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember. 16Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? 17Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. 18Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. 19Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. 20Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? 21Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. 22De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. 23Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.