88 1Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. 2URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. 3Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! 4Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. 5A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. 6A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. 7A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. 8Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) 9Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, 10szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet. 11Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) 12Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? 13Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? 14De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom. 15Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? 16Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. 17Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. 18Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. 19Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.