5 1Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 3akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. 4Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. 6Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!” 8Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!” 9És megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” 10És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, 12ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” 13Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. 14Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 15Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 16Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. 17Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. 18Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. 19Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad.” 20Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott. 21Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. 22Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, 23és esedezve kérte: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.” 24Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. 25Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; 27amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 28mert így gondolkodott: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” 29És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. 30Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” 31Tanítványai így feleltek: „Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?” 32Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. 33Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.” 35Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: „Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?” 36Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” 37És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 39bement, és így szólt hozzájuk: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” 40Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúmi!” - ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” 42A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 43Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.