5 ¹Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? ²Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. ³Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. ⁴Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. ⁵Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó. ⁶Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, ⁷hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. ⁸De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, ⁹aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. ¹⁰Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. ¹¹Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. ¹²Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. ¹³Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. ¹⁴Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. ¹⁵Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. ¹⁶Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. ¹⁷Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! ¹⁸Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. ¹⁹Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. ²⁰Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. ²¹Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. ²²Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól, ²³mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled. ²⁴Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek. ²⁵Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. ²⁶Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be. ²⁷Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet