21 ¹Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok! ³Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok. ⁴Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem! ⁵Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra! ⁶Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet. ⁷Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. ⁸Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára. ⁹Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje. ¹⁰Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el. ¹¹Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik. ¹²Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek. ¹³Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába. ¹⁴Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! ¹⁵Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk? ¹⁶Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! ¹⁷Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja! ¹⁸Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél. ¹⁹Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja! ²⁰Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza. ²¹Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott? ²²Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is! ²³Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan. ²⁴Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van. ²⁵A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót. ²⁶Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek. ²⁷Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat. ²⁸Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak? ²⁹Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket, ³⁰hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket? ³¹Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért? ³²Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek. ³³Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan. ³⁴Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet