21 ¹Jób akkor válaszolt és így szólt: ²Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok. ³Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok. ⁴Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem? ⁵Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek! ⁶Mikor rágondolok, biz’ felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el. ⁷Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erő­ s egészségben. ⁸Jó erőben állnak előttük fiaik, szemük előtt virul minden sarjadékuk. ⁹Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket. ¹⁰Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha. ¹¹Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik. ¹²Énekelnek a dob­ és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak. ¹³Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba. ¹⁴Bár kérték az Istent: „Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról! ¹⁵Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?” ¹⁶Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tőle. ¹⁷Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el őket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk? ¹⁸Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget? ¹⁹Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse! ²⁰Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából! ²¹Mit törődik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk. ²²Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is? ²³Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt. ²⁴Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva. ²⁵A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban. ²⁶Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el őket a rothadás. ²⁷Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szőtök. ²⁸Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra? ²⁹Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket? ³⁰„A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.” ³¹Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki? ³²Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának. ³³Könnyűnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ. ³⁴Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet