18 1Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk! 3Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? 4Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? 5Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik. 6A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette. 7Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el. 8Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül. 9Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. 10Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén. 11Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. 12Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa. 13Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete. 14El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé. 15Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. 16Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. 17Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. 18Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. 19Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. 20Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. 21Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.