16 1Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. 2Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az ÚR nevében. 3És kiosztott minden izráeli férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú szőlőt. 4Rendelt az ÚR ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék Izráel Istenét, az URat. 5Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf pedig a cintányéron játszott. 6Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó harsonások az ÚR szövetségládája előtt. 7Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az URat. 8Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 9Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 10Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat. 11Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 12Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 13ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott. 14Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései, 15Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára, 16amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 17Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül: 18Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül. 19Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen voltatok ott, mint jövevények. 20Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 21De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: 22Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 23Énekelj az ÚRnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! 24Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden népnek! 25Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. 26Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. 27Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. 28Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 29Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! 30Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog. 31Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! 32Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van. 33Ujjongnak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. 34Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 35Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 36Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az ÚRnak! 37Ott hagyta azért Dávid az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, 38továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc atyjafiát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök. 39Cádók főpapot és atyjafiait, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon, 40hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az ÚRnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este, egészen úgy, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. 41Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az ÚRnak: Örökké tart szeretete! 42Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak. 43Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja házanépét.