3amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. 4Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt. 5Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak, 6hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. 13Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat. 14Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. 15Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni. 16Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta. 17S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel. 18Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek. 19Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: „Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?” 20S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. „De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?” 21Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen. 22Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében. 23De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit. 24Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik. 25Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen. 26Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet. 27Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.