3Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, 4nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. 5Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. 6Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, 13Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. 14Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. 15Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. 16Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. 17De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. 18Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. 19Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? 20A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? 21Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, 22mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. 23Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. 24Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. 25Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. 26Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. 27Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye.