12A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem. 13Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem. 14Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól. 15Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal 16azt kiáltják: „Ha! Ha! Láttuk!” Fogukat csikorgatták ellenem. 17Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól! 18Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged. 19Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek! 20Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak. 21Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: „Na, most majd meglátjuk!” 22Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem! 23 24Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam, 25ne gondolják szívükben: „Éppen így akartuk!” Ne mondhassák: „Most aztán felfaltuk!” 10Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát.