12Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek. 13Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam. 14Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja. 15De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül. 16Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem. 17Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól! 18Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek. 19Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek. 20Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön. 21Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk! 22Láttad mindezt, URam! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! 23Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! 24Ítélj meg igazságod szerint, URam, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! 25Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! 10Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.