A Zsoltárok könyve

35. ZSOLTÁR (34) 35 *Segélykérés a hamis vádlókkal szemben¹Dávidtól.
Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem,
szállj harcba az ellenem harcolókkal!
²Ragadj vértet és pajzsot,
kelj a segítségemre!
³Végy lándzsát és szegezd üldözőim ellen,
mondd nekem: „Üdvösséged én vagyok.”
⁴Érje szégyen és gyalázat azokat,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, és piruljanak,
akik ellenem gonoszat terveznek!
*⁵Legyenek olyanok, mint a pelyva a szélben,
az Úr angyala űzze őket:
⁶Legyen útjuk sötét és síkos,
az Úr angyala kergesse őket!
⁷Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem,
ok nélkül vermet ástak nekem.
⁸Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak,
elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat,
és önnön tőrükbe hulljanak!
⁹Az én lelkem pedig az Úrban örvendezik,
gyönyörködik szabadításában.
¹⁰Minden csontom azt mondja:
„Uram, ki hasonló hozzád?
Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála,
a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.”
¹¹Hamis tanúk állnak elő,
arról faggatnak, amiről nem is tudok.
¹²Rosszal fizetnek nekem a jóért,
árvaságba döntik lelkemet.
¹³Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem,
böjttel sanyargattam magamat,
és bensőmben imádságom feléjük fordult.
¹⁴Úgy bántam velük, mintha barátaim vagy testvéreim volnának,
szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
*¹⁵De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek,
akiket nem ismerek, összegyűltek ellenem, hogy szidalmazzanak.
¹⁶Szennyesek, gyaláznak,
kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak,
és vicsorgatják rám a fogukat.
¹⁷Uram, mikor tekintesz rám?
Mentsd meg gonoszságuktól éltemet,
az oroszlánoktól egyetlen lelkemet!
¹⁸Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben,
a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
*¹⁹Ne örüljenek felettem hamis ellenségeim,
akik ok nélkül gyűlölnek és összekacsintanak szemükkel.
²⁰Mert nem békésen beszélnek,
és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
²¹Kitátják ellenem szájukat,
és hahotázva mondják: „Jól van, jól van, saját szemünk látta!”
²²Uram, te láttad; ne hallgass,
Uram, ne távozzál tőlem!
²³Ébredj fel, és figyelj ítéletemre,
én Istenem, Uram, az én ügyemre!
²⁴Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem,
hogy ne örvendjenek rajtam,
²⁵és ne gondolhassák szívükben: „Jól van, én lelkem!”
Ne mondhassák: „Elemésztettük!”
²⁶Megszégyenülve piruljanak mind,
akik örülnek szerencsétlenségemen!
Öltsenek szégyent, gyalázatot,
akik kevélyen beszélnek ellenem.
²⁷De ujjongjanak és örvendezzenek,
akik igazamat óhajtják,
és mondják szüntelen:
„Nagy az Úr, aki szolgájának
békességét akarja!”
²⁸Nyelvem hirdeti majd igazságodat,
és dicséretedet egész nap.