146 (145). ZSOLTÁR. A SEGÍTŐ ISTEN

146 ¹(Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat! ²Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok. ³Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni! ⁴Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve. ⁵Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét, ⁶aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké, ⁷az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat, ⁸az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat, ⁹az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.

147 (146–147). ZSOLTÁR

¹⁰Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!

KNB SZIT STL BD RUF KG