Keresés a Bibliában

146

1ALLELUJA!
Dicsérd lelkem, az Urat!

2Dicsérem az Urat, amíg csak élek,
zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek.

3Ne bízzatok fejedelmekben,
emberek fiaiban, akik nem segíthetnek!

4Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe,
terveik még aznap mind megsemmisülnek.

5Boldog, akinek segítője Jákob Istene,
akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye!

6Ő alkotta az eget és a földet,
a tengert és mindent ami bennük van.
Hűségét megtartja örökre,

7igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek,
kenyeret ad az éhezőknek.
Az Úr megszabadítja a foglyokat,

8az Úr a vakokat látóvá teszi,
az Úr felemeli a lesújtottakat,
az Úr az igazakat szereti.

9Az Úr megoltalmazza a jövevényeket,
felkarolja az özvegyet és az árvát,
de elpusztítja a bűnösök útjait.

10Király az Úr mindörökké,
a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

146,1 Himnusz, késő fogság utáni. A szöveg fordulatai a korábbi dicsőítő énekekből származnak. Ezzel a zsoltárral kezdődik az ún. »Alleluja zsoltárok« csoportja (146-150. zsoltárok: dicsőítésre hívással kezdődnek és fejeződnek be), amelyek a zsidó reggeli imához tartoznak. Alleluja: szó szerint azt jelenti »dicsérjétek Ja-t (Jahvét)!«.