6hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem. 2Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. 3Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, 4akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. 5Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, 6az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. 7Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. 8Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 9Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 10Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 11Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 12Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. 13Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. 14Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. 15Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. 16Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. 17Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. 18Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. 19A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. 20Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. 21Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. 22Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. 23Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. 24Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. 25Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 26Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. 27A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. 28A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. 29Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. 30Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. 31Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. 32Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? 33Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. 34Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. 35Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. 36Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. 37Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. 38Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. 39Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. 40A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. 41Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. 42Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. 43Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. 44Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, 45és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek, 46az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. 47Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! 48Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. 49Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. 50Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. 51Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.