6Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem. 2Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! 3Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 8Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 13Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. 17Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 20Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 26A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 29Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. 31Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 34Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. 35Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 37Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 38Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 40Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 42Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. 43Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 44Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 45Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből. 47Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 50Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, 51mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.