15és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket.
28Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.
Az arcátlanság bűne
29Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben. 24De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek – mondja az Úr. 25Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye – mondja az Úr –, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek.
2Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 9Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán! 24Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. 25Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 26Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. 27A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. 28A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. 29Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. 30Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. 31Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. 32Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? 33Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.