Simon főpap.

50 ¹Simon főpap, Oniásznak a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerősítette életében a templomot. ²Ő építette a kettős magasságot, a templomot övező fal magas támaszát. ³Az ő napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger. ⁴Megóvta a népet az elpusztulástól, a várost megerősítette ostrom idejére. ⁵Milyen dicső volt, körülvette a nép, amikor előlépett a függöny mögül. ⁶Mint a hajnali csillag a fellegek között, mint a telihold, ⁷mint Isten temploma fölött a ragyogó nap, mint a felhők közt tündöklő szivárvány, ⁸mint a tavasz rózsája, mint a patak partján virágzó liliom, mint nyári napokon a tömjénfa ága, ⁹mint az izzó tömjén a füstölő parazsán, mint az áldozati aranyos edény, amit mindenféle drágakő ékesít, ¹⁰mint az olajfa, amely tele van gyümölccsel, mint a ciprusfa, amely a felhőkig felér; ¹¹amikor felöltötte pompás öltözékét, és magára vette csillogó díszeit, amikor fölment a megszentelt oltárhoz, s betöltötte fénnyel a szentély környékét. ¹²Amikor átvette a papok kezéből a feláldozásra szánt húsdarabokat, s odaállt az oltár égő tüze mellé, körülötte testvérek koszorúja állt, ahogy a lomb övezi a Libanon cédrusát; mint a pálmatörzsek, úgy vették őt körül. ¹³Áronnak fiai díszes öltözékben – kezükben az Úrnak felajánlott adományok – Izrael népének egész közössége előtt, ¹⁴amíg ellátta az oltár szolgálatát, és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. ¹⁵Majd a serleg után nyújtotta a kezét, és a szőlő véréből áldozott; az oltár lábához öntötte a Magasságbeli elé jó illatul, a világmindenség fejedelme elé. ¹⁶Áronnak fiai most felkiáltottak, aztán megfújták vert harsonáikat; megszólaltatták őket, hogy csak úgy zengett emlékeztetőül a Magasságbeli előtt. ¹⁷Az összesereglett buzgó népsokaság a földön arcra borult, hogy így imádja a Mindenható Urat, a Magasságbeli Istent. ¹⁸Most az énekekre zendítettek rá mind, és szállt a dallam a tömeg fölött. ¹⁹Ekkor esdekelt a nép a Magasságbeli Úrhoz, a nagy irgalmúhoz fordult imájával, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, s be nem fejeződött az ünnepség. ²⁰Akkor aztán lejött (Simon), s Izraelnek egész közössége fölé terjesztette kezét, hogy fennhangon ossza az Úrnak áldását, és tisztsége szerint kimondja szent nevét. ²¹A nép meg másodszor is leborult a földre, hogy a Magasságbeli áldását fogadja.

Figyelmeztetés

²²Most hát áldjátok a mindenség Urát! Nagy dolgokat művel, aki megáldotta életünket anyánknak méhétől, és irgalmassága szerint bánik velünk. ²³Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban, (egész) Izraelnek örök időkön át. ²⁴Maradjon mellettünk hűen szeretete, és szabadítson meg minket napjainkban.

Számtalány

²⁵Kétfajta népségtől iszonyodik lelkem, a harmadik pedig már nem is nép: ²⁶Szeirnek lakói, a filiszteusok, s az a balga nép, amely Szichemet lakja.

Befejezés

²⁷Tudománnyal s okossággal teli tanítást írtam le ebben a könyvben: Jézus, Sirák fia, Eleazár unokája Jeruzsálemből, akinek szívéből áradt a bölcsesség, mint a záporeső. ²⁸Boldog ember, aki e dolgokhoz fordul, aki a szívébe zárja őket, az bölcs lesz. ²⁹Aki eszerint tesz, erős lesz mindenben, mert az Úrnak fénye lesz az életútja.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet