III. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM

A zsidó nép meghívása.

9 ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben. ²Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. ³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért, ⁴Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. ⁵Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen. ⁶Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik, ⁷s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai. ⁸Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak. ⁹Az ígéret ugyanis így hangzott: „A maga idején eljövök és Sárának fia lesz.” ¹⁰Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait. ¹¹Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna – hogy Isten szabad választása, ¹²amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön –, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.” ¹³Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem.” ¹⁴Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla. ¹⁵Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.” ¹⁶Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen. ¹⁷Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.” ¹⁸Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar. ¹⁹„Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” ²⁰Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? ²¹Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? ²²S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra? ²³S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? ²⁴Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, ²⁵amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem. ²⁶És ahol azt mondják nekik: „Nem vagytok az én népem”, az élő Isten fiainak hívják majd őket. ²⁷Izajás is fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.” ²⁸Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. ²⁹Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.” ³⁰Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg. ³¹A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. ³²Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében, ³³amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet