9 1Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, (Zsolt 93,5) 2Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; (Csel 3,26;1Móz 22,18) 3Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint; (2Sám 22,50) 4A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; (2Móz 4,22.5Móz;7,6;Zsolt 147,19) 5A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. (Luk 3,23;Ján 1,1; Zsid 1,8.9) 6Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; (4Móz 23,19) 7Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. (1Móz 21,12) 8Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul. (Gal 4,28) 9Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. (1Móz 18,10) 10Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: (1Móz 25,21.22) 11Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, (2Tim 1,9) 12Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. (1Móz 25,23) 13Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. (Malak 1,2) 14Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! (5Móz 32,4; Jób 8,3) 15Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. (2Móz 33,19) 16Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. (Zsolt 44,23; Róm 8,36;Zsid 10,33) 17Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. (2Móz 9,16) 18Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. (2Kor 11,27;Csel 23,2.2Kor;4,8.9) 19Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? (Péld 21,30) 20Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? (Ésa 45,9; Jer 18,6) 21Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? (Eféz 3,5.6;1Kor 9,11) 22Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, (Róm 3,6) 23És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? (Kol 1,26.27) 24A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, (2Kor 1,11; Eféz 6,18.19) 25A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. (Hós 2,22) 26És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. (Hós 1,10) 27Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. (Ésa 10,22.23) 28Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön. (2Kor 10,2.6.9.11) 29És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. (Ésa 1,9.1Móz;19,24) 30Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot; (Eféz 2,1-3) 31Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. (2Kor 10,1; Kol 2,5) 32Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, (Luk 2,34.1Kor;1,23) 33A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg. (Ésa 28,16)