9 ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekben: ²nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben. ³Mert én magam szeretnék átok alatt lenni – Krisztustól elszakítva – testvéreimért, a test szerint népemből valókért. ⁴Ők izraeliták, övék a fogadott fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet, az ígéretek, ⁵a patriarchák; és közülük származik Krisztus test szerint. Aki mindenek fölött áll, Isten, áldott legyen mindörökké. Ámen.
⁶Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; ⁷és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. ⁸Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. ⁹Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava.
¹⁰De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant. ¹¹De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – ¹²nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, ¹³ahogy meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem.
¹⁴Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla! ¹⁵Hiszen Mózeshez így szól: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. ¹⁶Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen. ¹⁷Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön. ¹⁸Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar.
¹⁹Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” ²⁰Ugyan ki vagy te, ember, hogy Istennel feleselsz? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál ilyenné?” ²¹Nincs hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a masszából az egyik edényt nemes célra, a másikat meg közönséges célra formálja?
²²De ha Isten a haragját akarta megmutatni és a hatalmát megismertetni azáltal, hogy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyek pusztulásra valók; ²³azért, hogy ismertté tegye dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amiket dicsőségre készített?
²⁴Ez utóbbiak mi vagyunk, akiket meghívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, ²⁵amint Ozeásnál mondja: „Nem-népem”-et népemnek fogom hívni, a „Nem-szeretettet” így: „kedvesem”. ²⁶És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondatott nekik:
„Ti nem vagytok az én népem”, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.
²⁷Izajás pedig így kiált Izraelért: Ha Izrael fiainak a száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék fog üdvözülni, ²⁸mert az Úr teljes mértékben és végérvényesen valóra váltja a szavát a földön. ²⁹És ahogy előre megmondta Izajás: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá.
³⁰Mit mondjunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, igazságra jutottak: a hit alapján álló igazságra. ³¹Izrael viszont az igazság törvényére törekedve nem jutott el a Törvény értelméhez. ³²Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek alapján akarta. Beleütköztek a botlás kövébe, ³³amint meg van írva: Íme, a botlás kövét, a botrány szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, meg nem szégyenül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet