II. A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI

Békesség Istennel.

5 ¹Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. ²Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk.

III. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM

A zsidó nép meghívása.

9 ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben. ²Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. ³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért, ⁴Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. ⁵Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen. ⁶Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik, ⁷s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai. ⁸Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak. ⁹Az ígéret ugyanis így hangzott: „A maga idején eljövök és Sárának fia lesz.” ¹⁰Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait. ¹¹Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna – hogy Isten szabad választása, ¹²amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön –, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.” ¹³Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem.” ¹⁴Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla. ¹⁵Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.” ¹⁶Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen. ¹⁷Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.” ¹⁸Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar. ¹⁹„Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” ²⁰Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? ²¹Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? ²²S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra? ²³S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? ²⁴Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, ²⁵amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem. ²⁶És ahol azt mondják nekik: „Nem vagytok az én népem”, az élő Isten fiainak hívják majd őket. ²⁷Izajás is fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.” ²⁸Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. ²⁹Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.” ³⁰Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg. ³¹A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. ³²Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében, ³³amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.

A zsidó nép hitetlensége.

10 ¹Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. ²Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. ³Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. ⁴Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. ⁵Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. ⁶Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. ⁷Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. ⁸Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. ⁹Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. ¹⁰A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. ¹¹Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. ¹²Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. ¹³Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. ¹⁴De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? ¹⁵S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” ¹⁶De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” ¹⁷A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. ¹⁸De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. ¹⁹Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. ²⁰Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. ²¹Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.”

Isten tervének végső kibontakozása.

11 ¹Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. ²Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen: ³„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?” ⁴S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baál előtt.” ⁵Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. ⁶S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. ⁷Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, ⁸ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik. ⁹Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. ¹⁰Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat. ¹¹Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket. ¹²Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk. ¹³Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, ¹⁴hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. ¹⁵Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? ¹⁶Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. ¹⁷Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. ¹⁸Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. ¹⁹Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. ²⁰Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! ²¹Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. ²²Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. ²³S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. ²⁴Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók. ²⁵Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, ²⁶akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát. ²⁷Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket. ²⁸Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért. ²⁹Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. ³⁰Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok, ³¹úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. ³²Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. ³³Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! ³⁴Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? ³⁵Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? ³⁶Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

KNB SZIT STL BD RUF KG