A megigazulás gyümölcsei

Békessség Istennel.

5 ¹Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által. ²Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fiai) dicsőségének reménységével.

A zsidó nép sorsa

Az apostol együttérez népével.

9 ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben: ²nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma. ³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért. ⁴Övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. ⁵Övék az ősatyák, és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

A zsidó nép és Isten ígéretei.

⁶Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik. ⁷És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.” ⁸Más szóval: nem a testnek gyermekei gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak. ⁹Az ígéret ugyanis így hangzik: „Akkor eljövök és Sárának fia lesz.” ¹⁰De nemcsak nála volt így, hanem Rebekánál is, aki Izsák atyánktól együtt foganta fiait. ¹¹Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna – hogy érvényesüljön Isten szabad választása, ¹²mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ –, Rebeka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak.” ¹³Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Isten szabad választása.

¹⁴Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? ¹⁵Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök.” ¹⁶Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen. ¹⁷Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.” ¹⁸Így hát akinek akar, irgalmaz, és akit akar, megátalkodottá tesz. ¹⁹Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” ²⁰Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: miért alkottál engem ilyennek? ²¹Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? ²²Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, nem azért tette-e, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát? ²³Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? ²⁴Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

Isten új népe.

²⁵Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem,
s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). ²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
nem vagytok az én népem,
az élő Isten fiainak hívják majd őket.” ²⁷Izajás pedig fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.” ²⁸Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr. ²⁹Azt is előre megmondta Izajás:
„Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma,
és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”

A zsidó nép bűnössége.

³⁰Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg. ³¹A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére. ³²Ugyan miért nem? Mert nem a hit által, hanem tettekkel akarta elérni. Megbotlottak a botlás kövében, ³³amint írva van:
„A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, szégyent nem vall, aki hisz benne.”

Testvérek!

10 ¹Szívem vágya és könyörgésem az Istenhez, hogy üdvözüljenek. ²Tanúságot teszek róluk, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a helyes megértés. ³Félreismerik ugyanis az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják helyettesíteni. Nem vetik alá magukat az Istentől eredő megigazulásnak. ⁴Márpedig a törvény végső célja Krisztus, aki által minden hívő megigazul.

Hit nélkül nincs megigazulás.

⁵Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról: „Csak az az ember fog élni általa, aki teljesíti.” ⁶A hitből eredő megigazulásról viszont így szól: „Ne kérdezd magadban: ki megy föl a mennybe?” – tudniillik, hogy Krisztust lehozza. ⁷Vagy: „ki száll le az alvilágba?” – tudniillik, hogy Krisztust fölhozza a holtak országából. ⁸Mit mond is hát? „Közel van hozzád az ige, ajkadon és szívedben van” – tudniillik a hit igéje, melyet hirdetünk. ⁹Ha ajkaddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. ¹⁰A szívbéli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál. ¹¹Az Írás is azt mondja: „Senki szégyent nem vall, aki hisz benne.” ¹²Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. ¹³„Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül.”

A zsidó nép maga okozta hitetlenségét.

¹⁴De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogy higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? ¹⁵S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek? Hiszen meg van írva: „Mily kedves a lépte annak, (aki békét hirdet), aki jó hírt hoz.” ¹⁶De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki hisz a tőlünk hallottaknak?” ¹⁷A hit tehát hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből. ¹⁸De kérdem: vajon nem hallották? Hiszen
„Végig a földön szárnyal a szavuk,
világ végéig elhat szózatuk.” ¹⁹Tovább kérdem: éppen Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: „Féltékenységre ingerellek azok ellen, kik nem népem, haragra indítlak az értelmetlen nép ellen.” ²⁰Izajás meg nyíltan megmondja:
„Ki nem keresett, rám talált,
fölismert, ki utánam nem járt. ²¹Izraelhez azonban így szól: „Naphosszat kitárom karomat a hitetlen, ellenszegülő nép felé.”

A zsidó nép kiválasztott maradéka.

11 ¹Azt kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. ²Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt: ³„Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam meg, de nekem is életemre törnek.” ⁴S mit felelt rá az isteni szózat? „Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál előtt.” ⁵Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki. ⁶De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

A pogányok megtérésének hatása a zsidó népre.

⁷Hogy is állunk tehát? Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, amint meg van írva: ⁸„Isten értetlenség lelkét bocsátotta rájuk, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig.” ⁹És Dávid azt mondja:
„Asztaluk legyen csapdává és tőrré
megtorlásukra, meg botránykővé. ¹⁰Homályosodjék el szemük ne lássanak,
és nyomorítsd görbére hátukat.” ¹¹Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy versenyre serkentse őket. ¹²Ha pedig vétkük gazdagítja a világot és megfogyatkozásuk is hasznos a pogányoknak, mennyivel inkább lesz azzá teljes számuk. ¹³Nektek pogányoknak meg azt mondom: amennyiben a pogányok apostola vagyok, hivatásomat nagyra tartom. ¹⁴Szeretném versengésre serkenteni véreimet és szeretnék legalább néhányat közülük az üdvösségre vezetni. ¹⁵Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? ¹⁶Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is. ¹⁷Ha egyik-másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak rovására. ¹⁸Ha mégis dicsekednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. ¹⁹Mondhatnád ugyanis: letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz. ²⁰A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát fönnhéjázó, inkább félj. ²¹Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem kegyelmez. ²²Értsd meg hát Isten jóságát és szigorúságát: szigorúságát a vétkesek iránt irántad pedig Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. ²³De ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket. ²⁴Ha tehát téged levágtak a természetes vadolajfáról, és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók.

A zsidók jövendő megtérése.

²⁵Nem szeretném, testvérek, hogy tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat. A vakság csak részben veri Izraelt, míg a pogányok teljes számban meg nem térnek. ²⁶Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van: „Sionból jön a szabadító,
ki eltörli Jákob gonoszságát: ²⁷ez lesz szövetségem velük,
amikor megbocsátom bűnüket.” ²⁸Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás által kedvesek őseik miatt. ²⁹Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. ³⁰Hiszen, amint egykor ti nem hittetek Istennek, de most azoknak hitetlensége miatt irgalmasságot találtatok, ³¹úgy ők ma hitetlenekké lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. ³²Isten hagyta, hogy mindnyájan hitetlenségbe merüljenek, hogy mindenkin könyörüljön. ³³Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok szándékai,
mily kifürkészhetetlenek útjai! ³⁴Vajon ki látta az Úr gondolatait?
Tanácsot ki adott neki? ³⁵Ki kölcsönzött neki,
hogy visszakövetelhetné tőle? ³⁶Minden belőle, általa és érte van,
dicsőség néki mindörökké! Ámen.

KNB SZIT STL BD RUF KG