5 ¹Minthogy a hit révén megigazultunk, békében vagyunk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. ²Általa kaptunk a hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk, és dicsekszünk azzal a reménnyel, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 9 ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekben: ²nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben. ³Mert én magam szeretnék átok alatt lenni – Krisztustól elszakítva – testvéreimért, a test szerint népemből valókért. ⁴Ők izraeliták, övék a fogadott fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet, az ígéretek, ⁵a patriarchák; és közülük származik Krisztus test szerint. Aki mindenek fölött áll, Isten, áldott legyen mindörökké. Ámen.
⁶Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; ⁷és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. ⁸Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. ⁹Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava.
¹⁰De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant. ¹¹De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – ¹²nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, ¹³ahogy meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem.
¹⁴Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla! ¹⁵Hiszen Mózeshez így szól: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. ¹⁶Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen. ¹⁷Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön. ¹⁸Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar.
¹⁹Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” ²⁰Ugyan ki vagy te, ember, hogy Istennel feleselsz? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál ilyenné?” ²¹Nincs hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a masszából az egyik edényt nemes célra, a másikat meg közönséges célra formálja?
²²De ha Isten a haragját akarta megmutatni és a hatalmát megismertetni azáltal, hogy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyek pusztulásra valók; ²³azért, hogy ismertté tegye dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amiket dicsőségre készített?
²⁴Ez utóbbiak mi vagyunk, akiket meghívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, ²⁵amint Ozeásnál mondja: „Nem-népem”-et népemnek fogom hívni, a „Nem-szeretettet” így: „kedvesem”. ²⁶És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondatott nekik:
„Ti nem vagytok az én népem”, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.
²⁷Izajás pedig így kiált Izraelért: Ha Izrael fiainak a száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék fog üdvözülni, ²⁸mert az Úr teljes mértékben és végérvényesen valóra váltja a szavát a földön. ²⁹És ahogy előre megmondta Izajás: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá.
³⁰Mit mondjunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, igazságra jutottak: a hit alapján álló igazságra. ³¹Izrael viszont az igazság törvényére törekedve nem jutott el a Törvény értelméhez. ³²Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek alapján akarta. Beleütköztek a botlás kövébe, ³³amint meg van írva: Íme, a botlás kövét, a botrány szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, meg nem szégyenül.
10 ¹Testvérek, szívem vágya és Istenhez forduló imám értük van, hogy üdvözüljenek. ²Tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. ³Félreismervén ugyanis Isten igazságát, és a magukét igyekezvén érvényre juttatni, nem vetették alá magukat Isten igazságának. ⁴Mert a Törvény vége és célja Krisztus minden hívő megigazulására. ⁵Mózes ugyanis ezt írja a Törvény alapján álló igazságról: Az ember, aki megteszi ezeket, élni fog általuk. ⁶A hit alapján álló igazságról pedig így szól: Ne mondd szívedben: „Ki megy fel a mennybe?” – azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza –, ⁷vagy: „Ki megy le az alvilágba?” – azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. ⁸Hanem mit mond? Közel van hozzád az ige: a szájadban és a szívedben, tudniillik a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. ⁹Ha tehát szájaddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. ¹⁰Mert a szívbeli hit a megigazulásra, a szájjal való hitvallás pedig az üdvösségre szolgál. ¹¹Hiszen így szól az Írás: Aki hisz benne, meg nem szégyenül. ¹²Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, aki bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; ¹³ugyanis aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
¹⁴De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hittek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg anélkül, hogy valaki hirdeti? ¹⁵Hogyan hirdessék, ha nem kaptak rá küldetést? Amint meg van írva: Milyen kedves azok jövetele, akik jó dolgokat adnak hírül! ¹⁶De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Izajás ugyanis ezt mondja: Uram, ki hitt a mi üzenetünknek?
¹⁷A hit alapja a hallás, a Krisztusra vonatkozó beszéd meghallása. ¹⁸De kérdem én: talán nem hallották? Ellenkezőleg: Az egész földre elhatolt a hangjuk, és a földkerekség széléig a beszédük. ¹⁹De kérdem én: Izrael talán nem értette meg? Először is Mózes ezt mondja: Olyasvalakire teszlek benneteket féltékennyé, akik nem az én népem, egy értetlen népre haragítlak meg titeket.
²⁰Izajás pedig olyan merész, hogy így szól: Megtaláltak azok, akik nem kerestek, s megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam. ²¹Izraelt illetően pedig így szól: Egész nap kitártam karomat egy engedetlen és ellenszegülő nép felé.
11 ¹Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. ²Isten nem vetette el a népét, amelyet előre ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Istenhez fordul Izrael ellen: ³Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek. ⁴De mit mond neki az isteni szó? Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baalnak. ⁵Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztásnak megfelelően. ⁶Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetek alapján, mivel akkor a kegyelem már nem volna kegyelem.
⁷Mi hát a helyzet? Amit Izrael keresett, nem érte el. A kiválasztottak elérték, a többiek pedig megkeményedtek, ⁸ahogy meg van írva: Isten bódult lelket adott nekik. Szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak mind a mai napig. ⁹Dávid ezt mondja: Asztaluk legyen számukra csapdává és tőrré, botlássá és leszámolássá. ¹⁰Homályosodjék el a szemük, hogy ne lássanak, és a hátuk legyen mindig görnyedt!
¹¹Azt kérdem hát: azért botlottak meg, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő elbukásuk révén jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy féltékennyé tegye őket. ¹²Ha pedig elbukásuk a világ gazdagságává lett, kudarcuk meg a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha eljutnak a teljességre?
¹³De nektek, pogányoknak ezt mondom: ameddig én a pogányok apostola vagyok, büszkén teljesítem szolgálatomat, ¹⁴mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmenthetek közülük többeket. ¹⁵Hiszen ha elzárkózásuk a világ kiengesztelődését jelentette, mi más lesz befogadásuk, ha nem élet a halálból? ¹⁶Ha szent a búza zsengéje, a tészta is az; és ha szent a gyökér, az ágak is azok.
¹⁷Ha kitörtek is az ágak közül néhányat, és téged vadolajfa létedre közéjük oltottak, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ¹⁸ne kérkedj az ágak ellenében! Ha mégis kérkedsz, ne feledd: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged! ¹⁹Erre azt mondod: „Azért törték le az ágakat, hogy engem oltsanak a helyükbe.” ²⁰Úgy van. Hitetlenségük miatt törték ki őket, te meg a hit által vagy ép. Ne légy elbizakodott, hanem félj! ²¹Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, [valószínűleg] téged sem fog kímélni. ²²Vedd figyelembe tehát Isten jóságát és metsző szigorát! Az elbukottak iránti metsző szigorát, irántad meg jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, különben téged is lenyesnek. ²³Őket pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltják, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. ²⁴Hiszen ha téged levágtak a vadon növő olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltottak a nemes olajfába, akkor ezek a természet rendje szerint növekvő ágak mennyivel inkább be lesznek oltva saját olajfájukba!
²⁵Nem szeretném, testvérek, ha önmagatokat bölcsnek tartva nem vennétek tudomásul ezt a titkot: hogy Izraelnek csak egy részét érte a megkeményedés, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, ²⁶és így az egész Izrael üdvözülni fog, ahogy meg van írva: Sionból jön a szabadító, és eltávolítja az istentelenséget Jákob házából; ²⁷és ez lesz az én szövetségem velük, amikor eltörlöm bűneiket.
²⁸Az evangélium okán tehát ellenségek miattatok, de a kiválasztás okán kedveltek a patriarchák miatt, ²⁹ugyanis Isten ajándékai és meghívása visszavonhatatlanok. ³⁰Mert ahogy egykor ti engedetlenek voltatok Isten iránt, de most az ő engedetlenségük révén irgalmat nyertetek, ³¹úgy most ők lettek engedetlenek, a nektek adott irgalom miatt, hogy [most] ők is irgalmat nyerjenek. ³²Mert Isten mindenkit önnön engedetlenségébe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.
³³Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Milyen megfoghatatlanok ítéletei, és milyen kikutathatatlanok útjai! ³⁴Ugyan ki ismerte az Úr gondolatait? Ki lett az ő tanácsadójává? ³⁵Ki adott neki előleget, hogy várhatna a visszatérítésre? ³⁶Bizony, tőle, általa és érte van minden, övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

KNB SZIT STL BD RUF KG