Vészkiáltás.

8 ¹Állj készen a trombitával! Úgy tör a baj az Úr házára, mint a sas: mert megszegték szövetségemet, fellázadtak törvényem ellen. ²Mégis hozzám kiáltanak: „Ismerünk téged, Izrael Istene!” ³Izrael elhagyta, ami javára van, s üldözi az ellensége.

Anarchia, bálványimádás

⁴Királyokat választottak nélkülem, fejedelmeket tudtomon kívül. Ezüstjükből, aranyukból bálványokat csináltak maguknak, azért, hogy elpusztuljanak. ⁵Utálatos a borjúd, Szamária, haragom fellobban ellene. [Mikor tudnak már megtisztulni ⁶Izrael fiai?] Kézműves készítette, bizony nem Isten az; igen, tűz emészti meg Szamária borját. ⁷Szelet vetnek és vihart aratnak. A búza nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet; ami terem mégis, azt idegenek falják fel.

Izrael vesztébe rohan, amikor idegenekhez folyamodik

⁸Elnyelik Izraelt, lám, már a népek között van, olyan, mint egy eldobott cserép. ⁹Mert fölmentek Asszíriába, a magános vadszamárhoz: Efraim pénzen vásárolt szeretőket. ¹⁰Vásároljanak csak a népek közül: majd szétszórom őket; egyhamar nem fognak többé királyokat és fejedelmeket fölkenni.

A lélektelen istentiszteletek ellen

¹¹Hiába szaporítja Efraim az oltárokat, csak arra jók az oltárok, hogy vétkezzék; ¹²hiába írok neki ezer törvényt, úgy tekintik, mintha idegen adta volna. ¹³Ha szeretik az áldozatokat, hát áldozzanak! Az áldozati húst, hát csak egyenek! Az Úr nem leli benne kedvét. Inkább megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja vétkeiket, úgyhogy visszatérhetnek Egyiptomba.

A pazarló építkezések ellen

¹⁴Izrael megfeledkezett alkotójáról és palotákat épített; Júda sok erős várost emelt. Nos, tüzet bocsátok városaira, amely megemészti a palotákat is.

A fogság szenvedései.

9 ¹Ne örülj, Izrael, ne vigadj, mint a nemzetek. Mert hűtlen lettél Istenedhez, jobban szeretted a paráznaság díját a gabonaszérűn. ²Szérű, sajtó nem táplálja, s az újbor megcsalja őket. ³Nem lakhatnak többé az Úr földjén, Efraim Egyiptomba fog visszatérni, Asszíriában esznek majd tisztátalan étket. ⁴Nem áldoznak többé bort az Úrnak, nem mutatják be neki áldozataikat. Kenyerük olyan lesz, mint a gyászolók kenyere, tisztátalanná válnak, akik esznek belőle. Kenyerük csak őket táplálja, az Úr házába nem vihetik be. ⁵Mit tesztek majd az ünnepnapon, az Úr ünnepének napján? ⁶Lám, már útnak indultak a pusztulás elől. Egyiptom gyűjti egybe, Memfisz temeti el őket. Ezüstkincseiket a csalán örökli, sátraikat belepi a tövis.

A prófétát üldözik tanítása miatt

⁷Elérkeznek a megtorlás napjai, elérkeznek a visszafizetés napjai! Izrael így válaszol: „Bolond a próféta, eszét vesztette a lélek embere!” Igen, mert sok a bűnöd, s nagy a gyűlölködés. ⁸Efraim a próféta sátrát kémleli, tőrt vetnek neki minden útján, gyűlölködés lakik Istenének házában. ⁹Teljesen megromlottak, mint Gibea napjaiban: az Úr megemlékezik gonoszságukról, megtorolja bűneiket.

A Baal-Peorban elkövetett bűn büntetése

¹⁰Mint szőlőfürtöt a pusztában, olyannak találtam Izraelt, atyáitokat meg olyannak láttam, mint az első füge a fán; de ők Baal-Peorba érkezve gyalázatra adták magukat; utálatra méltók lettek, mint az, amit szerettek. ¹¹Mint a madár, elszáll Efraim dicsősége; nem lesz többé születés, terhesség, foganás. ¹²Ha nevelnek is fiakat, elveszem tőlük meglett koruk előtt. Ó, jaj lesz nekik, ha elhagyom őket! ¹³Efraim, úgy látom, mint a mezőn ültetett fát; Efraim megölni viszi majd a gyermekeit. ¹⁴Adj nekik, Uram! Mit adsz nekik? Adj nekik meddő méhet és kiapadt emlőket!

A Gilgalban elkövetett bűn büntetése

¹⁵Minden gonoszságuk előtűnt Gilgalban – ott gyűlöltem meg őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem többé őket. Lázadó minden fejedelmük. ¹⁶Lesújtják Efraimot, gyökerei kiszáradnak, nem terem gyümölcsöt. Ha születik is gyermekük, halállal sújtom méhük gyümölcsét. ¹⁷Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá; tévelyegni fognak a nemzetek között.

A bálványok elpusztítása

10 ¹Dús szőlő volt Izrael, bőséges termést hozott; de minél több volt a gyümölcse, annál több oltárt emelt; minél gazdagabb lett földje, annál több bálványoszlopot állított benne. ²Kétszínű a szívük, de most megbűnhődnek; az Úr feldúlja oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat. ³Akkor azt mondják majd: „Nincs királyunk, mert nem tiszteltük az Urat. Vajon a király mit tehetne értünk?” ⁴Szószaporítás, hamis esküvések és szövetségkötések; burjánzik a törvény, mint a gyom a mező barázdáiban. ⁵Remegnek Szamária lakói Bet-Aven borja miatt; bizony gyászol majd miatta népe! Pogány papjai siránkoznak dicsősége miatt, amely messze tovatűnik tőle. ⁶Még azt is elviszik Asszíriába, áldozatul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, Izrael pirul majd bálványa miatt. ⁷Szamária elpusztul, királya, mint a hab a víz színén. ⁸Szétzúzzák a bűn magaslatait, Izrael vétkét; tövis és bogáncs terem oltáraikon. Akkor így szólnak a hegyekhez: „Temessetek el!” És a dombokhoz: „Omoljatok ránk!”

Gibea ellen

⁹Gibea napjai óta vétkeztél, Izrael! Nem változtak meg. Nem várja-e háború Gibeában a bűnösöket? ¹⁰Megyek és megbüntetem őket. Népek gyűlnek egybe ellenük, hogy bűnhődjenek kettős gonoszságuk miatt.

Fenyegetés, felhívás a bűnbánatra

¹¹Efraim olyan, mint a betanított üsző, amely szeret csépelni: lám, szépséges nyakára ráteszem a jármot, felszerszámozom Efraimot; Júda szántani fog, Jákob barázdát von. ¹²Vessetek magatoknak igazságot, arassátok a hűség termését, szántsátok fel a töretlen földet: ideje, hogy az Urat keressétek, míg el nem jön, és az igazságra nem tanít titeket.

Nincs menekvés

¹³A gonoszságnak szántottatok, hamisságot arattatok, a hazugság gyümölcsét ettétek. Harci szekereidben bíztál, harcosaid sokaságában, ¹⁴ezért csatakiáltás hallatszik városaidban, s minden erődöd elpusztul, mint akkor, amikor Salmán elpusztította Bet-Arbelt az ütközet napján: az anyát eltiporták gyermekeivel együtt. ¹⁵Így teszek veletek, Izrael háza, tömérdek gonoszságod miatt, s a viharban örökre elpusztul Izrael királya.

Az Úr számon kéri a nép szeretetlenségét

11 ¹Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. ²De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. ³Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. ⁴Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. ⁵Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. ⁶Kard járja be városait, megöli gyermekeit és elpusztítja erődeit.

Isten megbocsátó szeretete

⁷Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baált hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. ⁸Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. ⁹Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.

Visszatérés a fogságból

¹⁰Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. ¹¹Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.

Izrael vallási és politikai romlottsága

12 ¹Efraim hazugsággal vesz körül, Izrael háza meg hamissággal. [De Júda még ismeri az Istent, és a Szent népének nevezik.] ²Efraim szelet terel, egész nap a keleti szél után fut. Bővelkedik a hazugságban és erőszakban, szövetségre lép Asszíriával, olajat szállít Egyiptomnak.

Jákob ellen

³Ezért az Úr perbe száll Izraellel, megbünteti Jákobot utai szerint, megfizet neki tettei szerint. ⁴Már az anyaméhben félrelökte testvérét, ereje teljében az Istennel küzdött. ⁵Küzdött az angyallal és diadalmaskodott, sírt és könyörgött neki. Bételben rátalált, és ott beszélt velünk. ⁶Igen, az Úr, a Seregek Istene, Úr az ő neve. ⁷Te pedig térj vissza Istenedhez, maradj hűséges, tartsd meg a törvényt, s mindig a te Istenedben reménykedjél.

Izrael kapzsisága és bűnhődése

⁸Kánaán hamis mérleget tart kezében, mert szeret csalni. ⁹Efraim így szólt: „Nos, meggazdagodtam, egész vagyont szereztem magamnak.” De nem marad semmi javaiból, mert vétkek terhelik.

A megbocsátás reménye

¹⁰Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét. Újra sátrakban kell majd laknod, mint a találkozás napján; ¹¹szólni fogok a prófétákhoz, bőven adom a látomásokat, és a próféták által osztom a halált.

Újabb fenyegetések

¹²Gileád csupa gonoszság, tele vannak csalárdsággal. Gilgalban ökröknek áldoznak. Oltáraik ezért kőhalmazzá válnak a szántóföld barázdái mellett.

Jákob és Efraim ellen

¹³Arám mezejére menekül Jákob, asszonynak szolgál Izrael, asszony nyáját legelteti. ¹⁴Egy próféta által hozta fel az Úr Izraelt Egyiptomból; egy próféta legeltette. ¹⁵Efraim keserűen lázadozott: de a kiontott vér visszaszáll rá, az Úr megtorolja gyalázkodását.

A bálványimádás büntetése

13 ¹Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baállal, és elpusztult. ²S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükből a bálványok mintájára – kézművesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: „Áldozzatok nekik!” Borjakat csókolgatnak az emberek. ³Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely hamar tovatűnik. Mint a szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst.

A hálátlanság büntetése

⁴Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító. ⁵Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön. ⁶Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam. ⁷Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén. ⁸Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytől elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mező vadjai tépik szét őket.

A királyság pusztulása

⁹Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad? ¹⁰Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetőid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: „Adj nekem királyt és fejedelmeket!” ¹¹Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.

A pusztulás elkerülhetetlen

¹²Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága. ¹³Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét. ¹⁴Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől. ¹⁵Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drága kincsét. 14 ¹Bűnhődni fog Szamária, mert fellázadt az Isten ellen. Kard élén hullnak el, csecsemőiket földhöz vágják, s felhasítják a várandós anyákat.

III. IZRAEL MEGTÉR ÉS IRGALOMRA LEL

Izrael őszinte megtérése

²Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! ³Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul. ⁴Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat.” ⁵Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom. ⁶Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa. ⁷Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon. ⁸Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak. ⁹Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus; tőlem származik gyümölcsöd.

Végső intelem

¹⁰Aki bölcs, értse meg ezeket! Aki értelmes, lássa be ezt mind! Mert egyenesek az Úr útjai, azokon járnak az igazak, de a gonoszok elbuknak rajtuk.

KNB SZIT STL BD RUF KG